5.
5.
1903. május 8.
Na, hiszen tudhattam volna, a sok hopp után kopp fog következni. Itt ülök egy ketrecben és holnap valószínűleg mint a menü egyik pontja fogok felhagyni az egyéniségemmel. Holnap ilyenkor már az én lelkem is tik-takkolni fog.
hajónk erős zivatar érte utol s a felheccelt tenger pozdorjává paskolta. Én három társammal egy dereglyén menekültem. Napokig hánykódtunk a meglóbált tenger alpeses hátán, végre a habok odamázoltak egy sziget partjához. Nem tudom mi lett társaimból. Mire én magamhoz jöttem, kannibálok álltak köröttem, mosolyogtak, tapogattak, biztatva, csemcsegve néztek rám. És ide hoztak. Ó szegény éhes Hazám, ha tudnád, hogy fiad, akit elfelejtettél táplálni, most mint csemege-import szerepel. Talán sajnálnád, hogy elpazaroltál. Szürkülődik, elzsibbadok, nem írok többet. Holnap tepsin leszek. Tik-tak, tik-tak. S ha elgondolom, hogy százhúsz forint van a zsebemben! Tik-tik.
