7. jelenet
7. jelenet
(Voltak, Káplán)
Káplán (beugrik, bebújik): Kis menyecske, szépséges kis menyecske!
Asszony: Ihol már az én édesem! (Karjába szalad.)
Káplán: Immár régen elment az urad?
Asszony: Mit bánod te rossz uramat, mikor itt vagyok én magam! Mit gondolsz bajra, mikor itt fakad a szám az örömtül.
Zsuzsó (loppal settenkedik): Nem látott valakit káplányocska uram.
Káplán: S kit?
Zsuzsó: Egy feketés fekete izét…
Káplán: Senkit se láttam én. Nem is akarok estétül hajnalig!
Asszony: Ne is láss… Itt az étel, egyél. Itt van a bor, igyál… Igyál! Igyunk! És daloljunk szívünk szerint!… Ma van minden boszorkányok éjszakája. Ma virít ki az én fejemen az asszonyiság glóriája.
Káplán (eszik, iszik, tele szájjal): Bizisten, bizisten!
Asszony: No!
Káplán: Igyál és egyél! és ma mulatunk, mint két diák és táncolunk. (Poharat ád.) Koccints!
Asszony (veszi a poharat s koccint, és felemeli és ivás nélkül dalolni vágyik).
Káplán (dalol):
Most jött hozzám egy kis fecske,
Barna piros szép mönyecske,
Nem szökik mint a vadkecske,
Mert ő hozzám szelidecske.
Barna piros szép mönyecske,
Nem szökik mint a vadkecske,
Mert ő hozzám szelidecske.
Asszony:
Meghattam házam népinek,
Haggyon békit a fecskémnek,
Mert a fecske jámbor madár,
Ő senkinek kárt nem csinál.
Haggyon békit a fecskémnek,
Mert a fecske jámbor madár,
Ő senkinek kárt nem csinál.
Ha kimegyen a határra,
A gazdája búzájára,
Visszatér ő nem sokára,
A megszokott szállására.
A gazdája búzájára,
Visszatér ő nem sokára,
A megszokott szállására.
Káplán:
Kedves fecském maradj velem,
Veled tőtöm nyaram, telem
Nem egy nyarat, nem egy telet,
Hanem egész életömet!
Veled tőtöm nyaram, telem
Nem egy nyarat, nem egy telet,
Hanem egész életömet!
Káplán (átöleli hátulról az asszonyt s keresi a száját, hogy megcsókolja).
Ember (kint): Ágnes! (Megrémülnek, a káplán lefejlik.) Ágnes!
Káplán: Az urad!
Asszony: Az uram!
Káplán: Megöl!… Így szétken!… Az urad!
Asszony: Veszett vón poklába! Honnan gyün ez!
Káplán: Bujtass el.
Asszony (tompán): Hová?
Sátán (megjelenik, s mereven rámutat a ládára, amelynek felpattantja zárát).
Asszony (engedelmesen szintén rámutat).
Káplán (rettegve, félve belebúvik a ládába).
Sátán (rácsapja a tetejét és hosszan nézi az asszonyt).
Asszony (tompán): Átkozott Sátánja… Még egy pohár bort sem ittam. Mit akarsz vélem? Máris rám hozod uramat!
Sátán (fordul s elmegy).
Asszony (szédelegve, a túlságos kimerültségtől. Az asztalhoz megy s leomlik a székre. Poharat fog s iszik): Most már jöhetsz!
