VII.
VII.
Nemde valószínű, hogy e tutti-frutti emberkével új kort alkotni nem lehet. Valószínű, hogy az élet értelme tényleg a heroizmus, s nagy, termő kor csak úgy jön létre, ha emberek születnek erős igennel és erős nemmel. Vajon korunk minden lázas tünetében nem ezt a végső elszámolást, ezt a határozott kialakulást keresi?
Lehet sok őrültség és betegség a futurizmusban, mert a világ őrültséggel és betegséggel gyógyítgatja magát. De általános jelentése hidegen, számítóan okos: Elég volt százötven év romantikus nyavalygása, a sok analízis, a sok kritika, tagadás, jajgatás, keresni kell a jövő pozitív alkotóelemeit. Ki kell alakítani egy lelket, mely az átmeneti kor elintézetlen kérdéseit – bármely irányban – elintézze. Hitet kell adni a világnak, mely égő fanatizmusban olvasztja új egységbe a beteg kor terméketlen egyéneit, s új világrendben, jogban, művészetben adjon új halhatatlan formát az embernek. Ha korunk epikája és mitológiája tényleg az ipar, a kereskedelem, a tudomány: a művészet és költészet feladata, hogy ezeket éppoly termékeny epikus-mitologikus szeretettel gyökerítse lelkünkbe, mint ahogy a harc és egyház volt hajdan a közlélek eleme. A futurizmus el fog veszni: anarchikus ellentmondásai képtelenek lesznek szociális eredményekre. De a hősiesség, a nagy arányok szomja mindig erősebb lesz.
