VI.
VI.
Olvasó, mielőtt szentelt vízzel kimosnád szemedből e borzasztó betűk emlékét, s kiszellőztetnéd a megbotránkozás sóhajtásaival lelkedből e hajmeresztőségeket, kérdezd meg magadtól: mi vagy?
Adófizető semmi vagy, katonaköteles nulla vagy, imádkozó hitetlen vagy, hívő természettudományosdi vagy: a 20. század nemtudommicsoda, látatlanszínű burzsoája vagy.
Keresztényéletű vagy hittel, melynek semmi köze a volt kereszténységhez és az élethez. Ez a hit semmi praktikus tettedben nem ok, nem irány, nem tényező. Gyermekkori katekizmus leöntve pantheisztikus, „természettudományos” szósszal. Ezt a hitet vasárnapi templomba-menéskor együtt húzod fel a szarvasbőrkesztyűddel s parádéscipőddel, s együtt veted le őket.
Természettudományos felvilágosult vagy obskuritással, melynek semmi köze a természethez és a tudományhoz. Az a pár természettudományi tétel, mely innen-onnan – különösen a Blochokból, a Bölschekből stb. – belédpotyogott, éppoly értelmetlen, oktalan vakhittel dédelgetett numen, mint volt Máriád és szentjeid. Ráadásul nyakonöntöd őket „hiteddel”, s kész a christianiculo–pantheistico–naturalistico–atheistico–liberarbitralistico–determinaticulo-felvilágosult vallástudomány.
Demokrata vagy „úriemberséggel”, odahúzva a magad tekintetes vagy nagyságos piros cérnáját az alulállók orra alá, de bőrödben még fétisimádó őseid borzonganak. S állandóan tigris lévén a kis állatok közt, állandóan őz is vagy, mely oroszlánbőgést hall.
Arisztokrata vagy gyógyíthatatlanul. Minek tovább? Huszadik század magyar burzsoája, olyan vagy, mint egy table d’hôtes. Table d’hôtes-lelked van, melynél minden nemzetiségű, minden elvű, minden hitű és korú embernek ott ül – az egyik fele. A nemlétezésnek leggyalázatosabb nemét választottad: félig vagy minden.
Ha gonosz vagy, lábujjhegyen vagy az, ha jó vagy, jó, de: sans risque. Te termelted a politikában a „szabadelvűséget”, a tudományban a filológiát, a művészetben a „lelki tanulmányt”. Meddően, vigasztalanul lapos vagy. Minden más laposság haut-relief hozzád képest.
