VIII.
VIII.
És vajon – a kérdés ide tartozik – annak az erő-ömlésnek, melyet a legújabb magyar irodalom mutatott – volt-e életreható ereje.
Egy lírai alkotást vegyünk ki, mely elég hatalmas méretű volt arra, hogy kora szimbólumát ismerje meg benne. De mi volt az egész szép virágzás hatása a magyar életre?
Kétségtelen: külön magában az irodalomban szép eredmény: új eszközök, formák, megsejtések, finomságok, de a közéletben? Egy olvasás nélküli megbotránkozás, tárgyismeret nélküli csetepaté, míg az újság élénksége rikított. Azután csend: van minden, ahogy volt.
Mert ez az irodalom még mindig magánügy, művészek öröme, műkedvelők időtöltése. Kedves, finom étagčres-irodalom.
Az öreg Jókai könyvnek gurított mindenkit, aki csak sillabizálni tudott. Nem volna-e ideje újra felverni az új epikát, új mitológiát termő nagy szenvedélyeket? Még szép, hogy legalább a gyermekeknek azt szoktuk kívánni: Nagyot nőj, fiam.
