III.
III.
A novellaíró Adynak is az az egyik legnagyobb érdeme, ami a lírikusé: a színpompás, fordulatos képekben gazdag, kifejező és erőteljes nyelvezet. Ha szemelvényeket akarnék közölni e pompásan gördülő mondatok közül, talán az egész könyvet kellene macskakörmök közt közreadnom. Meg azután a lírikus Adyval való foglalkozás közben az idevágó mondanivalókat kimerítették és annyi helyes, igazságos és méltányos dicsérettel halmozták itt már el Adyt, hogy nekem e pontnál nincs is keresnivalóm. Csak ara érezhetem kötelezettnek magam, hogy a kritikai vélekedések eme csoportjára, miután azok az elbeszélő Adyt is megilletik, határozott gesztussal rámutassak.
