Lányi Sarolta: Sok-sok soha
Hol sohse jártam, – a távoli kert,
Az idegen, szent, messzi kép,
Sohákba süllyedt szép vidék.
Kit sohse láttam, – álmomból ismert
Csupa fény-ember, csupa hő
Sohákba süllyedt drága fő.
Soha eleddig, soha ezután
Rajtam a mindig-várás átka van.
Eljő a fáradt élet-délután
És ősszé szomorodik a hajam.