Lányi Sarolta: Emlékkő
Lányi Sarolta: Emlékkő
Ne sejtse senki, mit jelent nekem
E kis kavics. Míg féltve elteszem
Reá a könnyem omlik.
A kis japán dobozban,
Hol emlék annyi sok van,
Könyeznek mind a holmik.
E kis kavics. Míg féltve elteszem
Reá a könnyem omlik.
A kis japán dobozban,
Hol emlék annyi sok van,
Könyeznek mind a holmik.
Mert nem bármi-kő ez, hanem drága márvány,
A képzelődések völgyébe' járván,
Talál az ilyet, ki nagyon akarja.
Akartam. Nem tudta, hogy bút hoz…
Szép rózsaszín a kő s aranyba futkos
Rajt' a vágy cikázó villámvonalja.
A képzelődések völgyébe' járván,
Talál az ilyet, ki nagyon akarja.
Akartam. Nem tudta, hogy bút hoz…
Szép rózsaszín a kő s aranyba futkos
Rajt' a vágy cikázó villámvonalja.
És nő a kő, a szikrázó csoda.
Palota lesz és benne száz szoba
És csillog napsütött egén
A szerelem, e százszínű szivárvány.
Palota lesz és benne száz szoba
És csillog napsütött egén
A szerelem, e százszínű szivárvány.
De jaj elmossa most a könyözön,
Por már a kastély. És holt az öröm,
Sírjánál sírok én, szegény,
Sírjánál sírkő lesz a márvány.
Por már a kastély. És holt az öröm,
Sírjánál sírok én, szegény,
Sírjánál sírkő lesz a márvány.
