Lányi Sarolta: Megállt és apadóban
Lányi Sarolta: Megállt és apadóban
Oh életem elcsöndesült folyója!
Volt, hogy rohantál vad sziklákon át
A nap tüzét szikrázva szórta rád.
A nap tüzét szikrázva szórta rád.
Arany gyönyör, aranyszín szende sajka
Siklott a hátadon, hintázva rajta.
Siklott a hátadon, hintázva rajta.
Volt, hogy zuhogtál zajlón és zihálva
Mint ki titkolt kincseket kutat
A föld alatt, félős, hideg homályba,
Hol rémszemükkel lesnek a kutak.
Mint ki titkolt kincseket kutat
A föld alatt, félős, hideg homályba,
Hol rémszemükkel lesnek a kutak.
Voltál a bánat medrében folyó
Kínban ragyogó könyfolyó.
Kínban ragyogó könyfolyó.
Voltál a holdnak tükre, holt tükör
Voltál erő, mely vágtat és kitör.
Voltál erő, mely vágtat és kitör.
Voltál a szépség szent patakja
Ezüstlő harmatokat szórva…
Ezüstlő harmatokat szórva…
Most áll vized. Jaj, bár már kiapadna
Nincs senki, ki hullámodon hajózna.
Nincs senki, ki hullámodon hajózna.
Oh éltem elcsöndesűlt folyója.
