Lányi Sarolta: Nézek, járkálok… (Naiv ének.)
(Naiv ének.)
Mellettem és körűltem?
Jó talán ennek-annak
De én máskép örültem.
Halk kis szomorúságban.
Mindentől bújtam, féltem
S ott jártam, hol magány van.
Mint nagyanyáim hajdan.
Egyért volt minden tettem
A bús szerelmi bajban.
Szeretni. Hogy szeressen,
Akartam, de takartam
Én rajtam ne nevessen.
A bánatban is vígan.
Magányom szép mezőjén
Az kisért csak, kit hívtam.
Szemem egyképen ragyog,
Nézek, járkálok, élek
De senkié sem vagyok.