4.
4.
Kinn a verandán uzsonnáztak a hűvösben, mikor egyszerre csak kialudt szemközt velök a falkerítés égő fehérsége. Egy kis szél kerekedett reá és a ritka, súlyos esőcseppek amik véle jöttek, pufogva; apró porfellegecskéket vertek fel a szekérúton. És nehéz esőszag ömlött el az utcán.
Egy-kettő lekapkodta az asztalt a két nagyleány és behúzódtak a szobába. Akkor már zuhogott.
Az ablakok, meg az üveges ajtó mögé húzták a székeket és ideges gyönyörűséggel bámulták a zivatart. A dörgésekre mind összerezzentek és a cseléd keresztet vetett magára.
A kis fiú is egy széken térdelt reányomva orrát az ablaküvegre. Úgy nézett kifelé.
Zsvuhú, – rohant a vihar végig az utcán hatalmasakat cibálva a ház-előtti fákon és a kis fiú ujjongani, ugrálni szeretett vón az elragadtatástól.
Az udvaron hangosan kacagva futott keresztül a szolgáló egy nyaláb kiterített ruhával, amit odakinn felejtettek.
Vagy egy óra múlván tovavonult a zivatar. A tikkadt, hamukék zsindelyes fedelek száraz ragyogását melegbarnára öntötte le az eső, amire jól esik reátekinteni. A csepegő levelek zöldje pedig közbe nevetett vidám, egészséges nevetéssel.
Nagy tócsákban rekedt meg a víz az utcán és az utcabeli gyerekek kiabálva tapicskáltak a meleg lucsokban mint a rucák.
Matyi mérgesen futkosott a szobában kalapját hajszolva. Felcsapta és nekiiramodott az ajtónak. Már nyitotta is, mikor meglátott odakinn valamit, mert meghőkölt és csendesen visszasompolyogva leült egy székre a szobasarokban. Rémülten fészkelődött a helyén és a kalapot összevissza gyúrta, sodorta a keze közt.
Az utcán viháncoló gyereksereg közt lassan baktatott végig az öreg Zsuzsa. Nagyokat lépegetett, hogy kikerülje a pocsétákat. Csupa csatak volt az egész asszony és még gyatrábban nézett ki így tönkre ázva mint egyébként.
Egyenest a Matyiék utcaajtójának tartott.
– Ténsasszony drága – kiabálta be kétségbeesetten – nem tetszett látni a kokasomat?
– Nem, nem láttam Zsuzsa – szólt ki Matyi anyja a tornácról.
– Isten őrizzen,… nem úgy mondom,… csakhogy nem tetszett-é látni?
Mire a kisfiú anyja kiment kérdezősködni, már akkor Zsuzsa messze elhaladt.
