Pán a kukoricásban.
Pán a kukoricásban.
…járok, vagy leheveredem ha akarom: ó mily kék az ég! mily fehérek a felhők! mily zöldek a dombok!
Áll gyönyörü síkság, dúsan koszorúzva vetéssel!
és koszorúzva vidám fűvel Szekszárdnak alatta…
és koszorúzva vidám fűvel Szekszárdnak alatta…
Nem, nem csak lokálpatriotizmus a költő rajongása. Íme a szerény Garay szép sorai csak utánzata a nagy Vörösmarty még szebb sorainak, melyeket szintén a Völgységhez irt:
Halmaidat koszorúzza borág, koszorúzza tetődet
Százados erdőség…
Százados erdőség…
A százados erdőség eltűnt, s amerre nézek, mindenütt az Ember szelleme lebeg a táj felett. De nekem annál kedvesebb e természet, mert az Isten és ember közös munkáját látom benne s úgy képzelem, hogy amint hajdan a donjonok és belfryk, gót tornyok és román kastélyok: úgy ma a karcsú és vígan füstölgő gyárkémények, vagy a viharágyuk püffögő kürtjei nem sejtett szépségeket lopnak a tájakba.
Ne sajnáljátok a régi romantikát: új romantika jön a helyébe s a vidám és művelt tengeriföldek nem engednek szépségben az ős mocsaraknak.
Mondd, van-e, van-e szebb mint
nyáron a tengeri
ha aranyzáporával
a súlyos nap veri
és levelén végigcsorog?
Mondd, van-e, van-e szebb dolog?
Görbül e gyenge vályu,
mely széles, éles, mint a sás;
ilyenkor a sűrű között
hiszem, hogy Pán is ott tanyáz,
nyáron a tengeri
ha aranyzáporával
a súlyos nap veri
és levelén végigcsorog?
Mondd, van-e, van-e szebb dolog?
Görbül e gyenge vályu,
mely széles, éles, mint a sás;
ilyenkor a sűrű között
hiszem, hogy Pán is ott tanyáz,
nem holmi durva Pán, ki
nádasba búj s a szűz
erdőkbe, kit vonatzaj
s cséplőgép messze űz,
hanem kedélyes ifjú Pán,
ki nem távol töpreng csupán,
ki az emberi munkán
gyönyörködik s parasztokat
s földművelőt s pásztorleányt
gyakorta meg is látogat…
nádasba búj s a szűz
erdőkbe, kit vonatzaj
s cséplőgép messze űz,
hanem kedélyes ifjú Pán,
ki nem távol töpreng csupán,
ki az emberi munkán
gyönyörködik s parasztokat
s földművelőt s pásztorleányt
gyakorta meg is látogat…
