Egy vers, amit a porvárosban írtam.
mely unt sorsodnak képe tán,
mihez fordulsz? – Bármint utálom,
Karjába ölt e délután.
lapjára bámulok bután,
hol annyi régi délutánom
úszik holt szirmok illatán.
a kertben vérszegény virágok,
az udvaron porülte fák.
és fulladó szellők a réten
s a kapuk alatt vén kofák.