ELSŐ HADTUDOMÁNYI MŰVE, 1823
ELSŐ HADTUDOMÁNYI MŰVE, 1823
Az abszolutizmus támadásával szembeni rendi ellenállás 1823-ban érte el csúcspontját, és az országban feszült helyzet alakult ki. Ez a tény mindenképpen befolyásolta Mészárost abban, hogy elkészítse százada, az alezredesi osztály 2. százada altisztjei és közhuszárjai számára magyar nyelven a hazafiság szellemétől áthatott, népszerű hadtudományi munkáját. E művében fejtette ki először nézeteit a háború, a hadsereg, a lovas fegyvernem, a katonai kiképzés, nevelés és fegyelem alapvető elveiről és szabályairól. Mészárosnak ezt a kéziratos munkáját az MTA Könyvtár Kézirattárában őrzik, a szerző nevének feltüntetése nélkül a következő címmel: A szolgálatot illető szabások kérdésekre és feleletekre foglalva a közvitézeknek és altiszteknek számára. A puskázásról, strázsa és őrállásról, czirkálásról, és az altisztek kötelességeiről egyben foglalt kiadás, 1823. Ezt a nyolcadrét nagyságú, 183 számozott fólió terjedelmű munkát Mészáros nyomtatásban is közre akarta adni, de az akkor nem volt lehetséges, csak 1849ben jelenhetett meg Pesten Huszárok kézikönyvecskéje. Oktatási szabályul altisztek és közvitézek számára címmel.
A 27 éves főhadnagy munkája elkészítéséhez felhasználta kora hadtudományi műveit és katonai szabályzatait, de bőven merített saját szolgálati tapasztalataiból is. A munka két fő részre oszlik: az első rész a „Békeidőbeli oktatás” címet viseli és nyolc fejezetben tárgyalja a témakör legfontosabb kérdéseit. Kifejti gondolatait általában a katonaságról és a katonai pályáról, az alárendeltségről és engedelmességről, a közjó iránti akaratról vagy a jó közszellemről, a közvitézről, a káplárról és kötelességeiről, az altisztekről, a zászlótartóról és a strázsamesterről. Ebben a részben fogalmazza meg álláspontját a katonaságról, amely szerinte: „Azon tiszteletre és becsülésre méltó tekintélyes rend, meny a haza védelmére és oltalmára rendeltetett.” Részletesen bemutatja a legszükségesebb katonai erényeket és a katonai magatartás fontos jellemzőjének tartja, hogy „a katona mindenkor erkölcsös, komoly és csendes magaviseletű legyen, senkit gorombán vagy nyersen meg ne támadjon, a békés polgárokkal és földnépével, mint a meny őt saját keresményéből táplálja, élelmezi és ruházza, szép egyetértésben éljen”. A munka első része összefoglaló kérdésként azt teszi fel: Mi tulajdonokról ismerhetni meg a derék katonát? Felelete találó és ma is érvényes, amikor a jóravaló katona tulajdonságairól a következőket írta: „józan és erkölcsös élet, nyíltszívűség, igaz és becsületes bánásmód az emberekkel, hűséges szolgálat zászlóalja és ezrede iránt; továbbá azon hiedelem és meggyőződés, hogy a derék katona készebb lesz életét feláldozni, mintsem hogy kötelességét, szolgálatát elhanyagolja s becsületén legkisebb csorbát is üssön; mindenek előtt pedig fényes tulajdona a katonának a harczos szellem, nemzetének, hazájának s alkotmányának hő szeretete.”
A munka második része, a „Háború időbeli oktatás”, kilenc fejezetben fejti ki a háborúról, a hadszíntérről, a menetről, az őrségekről, a járőrökről, az ütközetről tételeit. Érdekesen határozza meg a háborút: „Mi a háború? A háború két vagy több más seregnek ellenségeskedése. Hányféle a háború, katonai szempontból? Kétféle: támadó és védő. Miben határoztatik mégis végczélja mindkét háborút illető cselekvésünknek? A diadalban vagy győzelemben, azaz vagy saját hasznunk elérésén, vagy az ellenség haszna hátráltatásán s akadályozásán törekszünk. Mi a védő háború? Olly háború, menyben megelégszünk az ellenség megtámadását megsemmisíteni, vagy pedig állásunk, hazánk vagy tartományunknak csupán védelmére szorítkozunk.” A továbbiakban bemutatja a hadszíntér földrajzi jellemzőit, a menetek legfőbb szabályait, az elő-, oldal- és utóvéd feladatait, a tábori előőrs és a különböző őrségek kötelmeit, az őrjáratok szerepét, az ún. kis háború lényegét és harceljárásait. Megfogalmazza az ütközet tartalmát is: „Az ütközet azon következménye két ellenségi sereg összecsapásának, meny által fegyverét egymás ellen tettlegesen használja; s e cselekmény általában ütközetnek vagy csatának neveztetik.” Végül a hadsereg háborús helytállásának jellemzőivel foglalkozott, feltéve a kérdést: „Mi tulajdonokkal kell birnia minden hadviselő és vitéz seregnek általában?” Válasza szerint: „Vitézsége mellett, mi lelke a háborúnak, s mi nélkül katonát nem is képzelhetni, a seregnek még e három főtulajdonnal kell birnia: 1-ször hogy az ország és haza benne helyezett bizodalmának teljes lelkéből igazán megfeleljen; 2-szor. Mindig erős és csatára edzett legyen; 3-szor. Hogy a háborúviselést alaposan értse.”
Mészáros Lázár első ismert hadtudományi műve értékei alapján kiemelkedő helyet foglal el a XIX. század első felének magyar katonai irodalmában. Ez a mű is igazolja szerzőjének szakírói tehetségét.
