KÖZÉLETI ÉS TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGA
KÖZÉLETI ÉS TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGA
Mészáros Lázár nemcsak katona volt, hanem tudós is. Katonai minősítéseiből egyértelműen kiderülnek tudósi jellemvonásai és képességei. Már a múlt század utolsó harmadában is megállapították az életét vázlatosan összefoglaló írások, hogy a katonai pályán „csakhamar a sereg tudományosan művelt legjelesebb tisztjei közé sorolták”. Mészáros Lázár önmagáról nagyón szerényen azt állította: „nincs agyamnak constructivitása vagyis építészeti, azaz összeállítási műszere”. Ez az állítása így nem igaz, mert tudományos életműve éppen az ellenkezőjét igazolja.
Mészáros tehetséges személyiség, tudósi és gondolkodói alkat volt. Alaptermészetét az állandó tudásvágy és a sokoldalú érdeklődés jellemezte. Fiatal korától kezdve kíváncsian szemlélte, tanulmányozta a világot, és mohón nyúlt az ismeretek fő forrásához, a könyvhöz. Szenvedélyes olvasó volt, aki a dolgok, a jelenségek megismerésénél nem állt meg a felszínen, hanem a mélyebb felismerésre törekedett.
Sokirányú volt tudományos érdeklődése, sok energiát fordított a tudományok szinte minden ágára, de tudományos tevékenységének, alkotó munkájának középpontjában mindig a hadügy és a gazdaság állt.
Érdekes, hogy Mészáros Lázár közéleti és tudományos karrierje akkor kezdett emelkedni, amikor az abszolutizmus minden görcsös erőfeszítése ellenére a magyar reformellenzék jelentős sikereket ért el a polgári átalakulásért folyó harcban. Már szlavóniai, de különösen itáliai tartózkodása óriási hatással volt szellemi fejlődésére. Ebben az időben elmélyülten tanulmányozta az irodalmat és a tudományt. Élénk figyelemmel kísérte a pezsgő hazai életet, a reformkísérleteket, Széchenyi István vállalkozásait, az országgyűléseken „a nemzet, vagyis inkább a karok és rendek katona-magyarosítási óhajtását”. Kiemeli Széchenyi István működését, megállapítva, hogy akit „a Hitel, a Világ, a Lovakrul, a Stadium stb. könyvei miatt eleinte a fél- és a régiben tespedő honi értelem megtámadott, de midőn taglalásba vették eszméit és azt az életben találttal hasonlítani kezdték: kibékültek, állításai igazságát átlátták, s hogy ő Magyarhon első embere, – elismerték.”
A művelt és elmélkedésre hajlamos Mészáros közben sokfelé érdeklődött, rendszeresen olvasta a német, francia, olasz és angol nyelvű új tudományos, szépirodalmi, filozófiai, politikai és hadtudományi műveket és a különböző lapokat. Főleg hadtudományi, gazdasági és társadalmi kérdések foglalkoztatták. Nézeteinek alakulását nyomon követhetjük a tudományok számos szakterületébe vágó; részint nyomtatásban, részint kéziratban maradt írásaiban, jegyzeteiben:
Első komolyabb irodalmi próbálkozása 1816-20-ra nyúlik vissza, amikor Szlavóniából rendszeres levelezést folytatott Antal bátyja feleségével oly módon, hogy leveleinek folyóirat formát adott. Ezekre sógornője hasonló módon válaszolt. Ezen írások olvasói az alezredesi osztály tisztjei voltak, akik észrevételeikkel elősegítették Mészáros eszméinek, gondolatainak kibontását, írásba foglalását. (Sajnos korabeli naplójához hasonlóan, ennek a kéziratos irodalmi folyóiratnak a számai is elvesztek az utókor számára.)
Mészáros értette az asztronómiát, szerette a kémiát, de mindenekelőtt nagy pomológus, dinnyetermesztő és mezőgazdász volt, aki 1816 és 1829 között Szlavóniában dinnyenemesítéssel és -termesztéssel is foglalkozott. Mint szenvedélyes „koca dinnyész – írta –, szeretvén a kérdéses gyümölcsöt, sokat s jót is termesztettem”. S büszke volt arra, hogy a „tökben oltott görög dinnyével 1826-1827-ben Slavoniában magam is sikerrel próbáltam, mert nagyságra félakót túl haladva, görög dinnye alakú tököt nyertem, a szemnek élvet szereztem. Örültem tovább, hogy Mészáros Lázár kapitány slavóniai dinnyefaj 1829 óta, olly derekasan megtartotta jóságát.”
ELSŐ HADTUDOMÁNYI MŰVE, 1823
SZÉCHENYIVEL „ÉDES HONUNK JAVÁRA”, 7837–1844
A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG LEVELEZŐ TAGJA, 1844–1848
