HUNFALVY PÁL

Teljes szövegű keresés

HUNFALVY PÁL
DOMOKOS PÉTER–PALÁDI-KOVÁCS ATTILA, 1986
Hunfalvy Pál (Nagyszalók, 1810. márc. 12. – Bp., 1891. nov. 30.): nyelvész, etnográfus, az MTA tagja (l. 1841, r. 1858, ig. 1883). Hunfalvy János bátyja. Miskolcon és Késmárkon folytatott filozófiai, majd jogtudományi és teológiai tanulmányokat. 1833-tól Podmaniczky Károly gyermekeinek nevelője. 1838-ban ügyvéd lett, majd 1842-ben a jogtudomány tanára a késmárki kollégiumban, az 1846–47. tanévtől a főisk. ig.-ja. 1848–49-ben az ogy. tagja, a debreceni parlament egyik jegyzője; a békepárthoz csatlakozott. Követte a menekülő képviselőházat Szegedre, majd Aradra. A szabadságharc bukása után egy ideig visszavonult. 1850-ben amnesztiát kapott. 1851-től az MTA főkönyvtárosa. 1865–67-ben a képviselőház, 1867-től a főrendiház tagja. 1869-ben nagyobb tanulmányúton volt a Keleti-tenger menti államokban és Finno.-ban, 1842-től a Kisfaludy Társ. tagja. Tagja volt még számos külföldi tudós társaságnak. 1856-ban megindította a Magyar Nyelvészet c. első m. nyelvészeti folyóiratot. 1862–74-ben az MTA megbízásából szerk. a Nyelvtudományi Közleményeket. Elnöke volt a Magyar Néprajzi Társ.-nak, melyet 1889-ben Herrmann Antallal alapított. Nyelvészettel 1840-ben kezdett foglalkozni. A m. összehasonlító nyelvtudomány egyik megalapítója. Sokat vitázott Vámbéry Árminnal, aki a magyarnak a török nyelvekkel való rokonságát vallotta. E vita volt a híres ugor-török háború, ő ui. Budenz Józseffel a finnugor nyelvrokonság mellett foglalt állást, és végleg tisztázta a m. nyelv helyét a finnugor nyelvrokonságban. Finnugor nyelvhasonlító munkái mellett megkísérelte a Reguly Antal gyűjtötte vogul és osztják szövegek megfejtését. Életének utolsó szakaszában néprajzzal és történettudományokkal foglalkozott. – F. m. Aristoteles Poetikája (Pest, 1842); Egy vogul monda (1859); Finn olvasmányok (1861); A vogul föld és nép (Pest, 1864); A kondai vogul nyelv (Pest, 1872, az MTA nagyjutalmát kapta érte); Az északi osztják nyelv (Bp., 1875); Utazás a Balti-tenger vidékein (I–II, Bp., 1875); Magyarország ethnographiája (Bp, 1876); A székelyekről (Bp., 1880); Die Ungarn oder Magyaren (Teschen, 1881); Az oláhok története (I–II. Bp., 1894). – Irod. H. Album (Szerk. Simonyi Zsigmond, Bp., 1891); Munkácsi Bernát: H. P. emlékezete (Bpesti Szle. 1912); Szíly Kálmán: H. P. emlékezete (Magy. Nyelv. VI.); Ortutay Gyula: A két H. (Irók, népek, századok, Bp., 1960).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT