JELENTŐSÉGE

Teljes szövegű keresés

JELENTŐSÉGE
Pályafutásának és életműve nagyobb részének áttekintése után válaszolnunk kell arra a kérdésre, mi tekinthető maradandónak Hunfalvy eredményeiből. Van-e mondanivalója, tanulsága napjaink számára szorgos életének és mintegy 300 tételt számláló tudományos munkásságának?
A rövid válasz nem lehet más, mint egyértelmű igen. Hunfalvy Pál helye kétségkívül a XIX. század legnagyobb magyar társadalomtudósai között van. Egyike volt azoknak, akik több tudományszakban is maradandót tudtak alkotni, akik több szaktudomány kibontakozását, intézményesítését segítették elő. Első helyen nyelvtudományi eredményeit kell kiemelni, noha nem volt szakképzett nyelvész. Nála eredményesebb életpályát azonban kevés nyelvtudós mondhat magáénak hazánkban. Fél évszázados egy helyben topogás után az ő szervezői, szerkesztői és tudományos működése terelte helyes útra a finnugor nyelvhasonlítást Magyarországon. Az 1850-es években általa elindított serény munka eredménye volt a nagy frontáttörés az uralisztika területén, ami lehetővé tette finnugor rokonságunk bizonyítását és elfogadtatását a tudományos közvéleménnyel. Először ő bizonyította be, hogy a magyar nyelv két legközelebbi rokona a vogul (manysi) és az osztják (hanti), s elsősorban ő volt az, aki Vámbéryékkal szemben megvédte a magyar etnikum és nyelv ugor származását. Tudományszervezőként helyes programot adott a hazai nyelvtudománynak. Szerkesztette első folyóiratait, amelyek révén – Budenz Józseffel vállvetve – megalapította a magyar nyelvtudomány első iskoláját, s tanítványok seregét nevelte fel. Úttörő szerepet vállalt a rokon népek irodalmának hazai megismertetésében, a Kalevala és a Kalevipoeg bemutatásában. Szorgalmazta, tankönyvekkel segítette a rokon nyelvek hazai tanítását, a „halszagú atyafiság” körüli előítéletek eloszlatását, s feladatának tekintette az urali népek megkedveltetését.
Hunfalvy Pál volt az első hazánkban, aki a korábban leíró szinten mozgó néprajzot elméleti síkra emelte. Széles társadalomtudományi perspektívába helyezett etnográfiai elméletet dolgozott ki, melynek alapelve az evolúció, módszere az összehasonlítás volt. Alapjaiban helyesen rajzolta meg a magyar etnogenezis menetét, állította össze a Kárpát-medence ókori, középkori néptörténetének legfontosabb tényeit. Korszakalkotó tevékenységet fejtett ki Erdély kora- és késő-középkori történetének kutatásában, a lényegét tekintve helyes választ adott a román nyelv és etnikum kialakulásának kérdéseire. Helyes irányba terelte a székelyek eredetének, a kunok nyelvrokonságának kutatását, a korai magyar krónikák forráskritikai értékelését.
Sok kisebb jelentőségű, de „felfedezés” értékű megállapítását is említhetnénk. Ilyen például az ugor kori lótartás jelentőségének felismerése, a vogul mitológia és népköltészet (különösen a teremtésmondák, medveénekek), vagy a magyar „ősvallás” egyes nyelvi emlékeinek bevonása a kutatásba.
Ma már inkább csak tudománytörténeti jelentőségű, de a maga korában úttörő munkásságot fejtett ki a görög filozófia és irodalom (Arisztotelész, Platón, Thuküdidész; Homérosz) hazai megismertetése terén. Nem tudjuk igazán megítélni jogtörténeti, közgazdasági munkásságát. Annál nagyobbra értékeljük azt a törekvését, hogy a hazai kutatási eredményeket a nemzetközi tudományosság elé tárja. Az Akadémia idegen nyelvű folyóiratainak szerkesztésével, saját könyveinek, értekezéseinek külföldi megjelentetésével sokat tett a magyar tudomány nemzetközi elismertetéséért. Ezért mondhatta a ravatalánál Gyulai Pál: „Nincs köztünk többé az a valódi tudós, a ki az európaiságot erős nemzeti érzéssel párosította…” Tisztánlátását azonban sohasem homályosította el sem előítélet, sem nemzeti „álbüszkeség”. Nemzeti önismeretünknek éppen a hamis nemzeti ábrándok és hiúságok lerombolásával használt a legtöbbet. Kivételes kutatói erényein túlmenően erkölcsi. nagysága, szigorú objektivitása emelte őt a XIX. századi magyar tudományos élet legnagyobbjainak sorába. Egész élete a hűség, az elkötelezettség, az elvszerű magatartás példája. Tudósi etikája sohasem fog aktualitásából veszíteni.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT