3. MK – TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK [Szklabonya, 1870. január 13.]
3.
MK – TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK
[Szklabonya, 1870. január 13.]
MK – TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK
[Szklabonya, 1870. január 13.]
Kedves öcsém Miska!
A gyarmati »pomádés fejű« fiatalság négy reunion bált rendez. A megyei »zsíros« arisztokrácia múlt szombaton tartott báljából őket kirekesztvén, azzal a »revánge«-al akarják megbosszulni, hogy a vármegyét ők sem hívják meg, amit persze rettentő köszönettel fognak fogadni lányos táblabíró urambátyáimék, kiknek inkább kvótára marad az a telegrafon járó keserves harminc forintocska, amit elnyelne a szűk rokolya, meg a selyem kacabajka.
Hát mondom, a gyarmatiak senkit sem hínak meg aki ki nem bírja mutatni, hogy Gyarmaton született (és hogy Imády keresztelte); s hogy az ellenkező meg ne történhessék, meghívó jegyeket sem nyomattak.
No, hanem én okos ember létemre kicsináltam valahogy, hogy Minket mégis megtűrnek, miután előbb Náci kezeskedett Értünk, hogy nem fogunk garázdaságot csinálni, s hogy békét hagyunk minden krinolinos és krinolintalan keresztény léleknek, még Hámorynak is, kinek mellesleg legyen mondva vasárnap volt meg a lakadalma.
Miután erre szavamat. adtam, Magamra vállaltam egyszersmind azon kötelességet, miszerint értesítselek arról, hogy meghívó jegy nincs azért, mert nincs, hanem minden bizottmányi tagnak jogában áll szóval vagy írásban ismerőseit meghíni, kik aztán azon bizottmányi tagot – ha magokat bálba menni elhatározzák –, a bál előtt legalább huszonnégy órával avégett értesítsék, miszerint az számukra a bilétet megszerezhesse.
A Téged meghívó bizottmányi tag Hamar Sándor.
A bálok január 15, 22, 29 és február 5-én fognak tartatni. Miután ilyeténképpen nekik tett ígéretem szerint ezennel értesítlek, egyszersmind azt is megmondom, hogy ne menj el egyikre sem.
Hogy mért?…
Azt megérted, ha ide penderítem a más oldalra Hanke Leóvali párbeszédemet.
(Terem Mezei Nácinál. Az asztalon üres palackok búsulnak Az asztal körül Gyíkos, Való, Hamar, Szabó, Braidsver és Én ülünk).
(Hanke a szomszéd asztalnál a fogát piszkálja.)
Hanke: Ebatta büdös arisztokráciája! Ha ők nem híttak meg, mi sem híjjuk meg őket…
Én: S ezáltal éppen olyan túlságba mennek, mint ők; Önök nem a megye arisztokráciáját, hanem a megy e összes fiatalságát zárják ki. Teszem azt, én sem arisztokrata, sem gyarmati fiatalember nem vagyok, amit éppen nem sajnálok, de tegyük fel, kedvem van mulatni s pedig a m e g y e nélkül, nem tudom, m e g y - e valamire a gyarmati céhbeli nemes fiatalság…
Hanke: Micsoda?… A Krisztussát! a sok neveletlen hétszilvafás megyei neveletlen [!] betyár hadnak! Mi volna az? Nézze csak a lajstromot. Mi vagyunk, amik vagyunk (dühösen kiveszi a lajstromot, s megmutatja a 116 gyarmati részvényest).
Én: Eh, mit! Önök numerantur, sed non ponderantur…
Hanke: (dühösen kirúgja maga alól a széket; egy keserveset köp a saját 19 forintos csizmájára, amely hivatva van fényessé tenni a négy gyarmati reuniont, nagyot bámul rám birka szemeivel, és azt kiáltja Nácinak:)
Adjon egy borotvát kölcsön, Mezey úr!
Tyhű! Az angyalát, ilyen életveszedelemben sem forogtam még, gondoltam magamban. Édes Hanke úr! ne bántson kérem, inkább elmegyek mind a négy reunionba, inkább örökös ügyvéd-gyakornok leszek önnél, – akartam mondani, midőn szerencsémre, Náci báránypörkölt ízű hangon kérdé:
– Minek lesz az a borotva?
– A tyúkszememet akarom vele kivágni otthon: reggel majd hazahozom.
Képzelheted, mily nagy volt örömem, midőn a bizonyos veszedelemből olyan fainul kimenekedtem: No, hanem nem is disputáltam többet, ámbár egészen nekem volt igazságom. E perctől azonban másutt kezdtem az igazságot keresni; a római poéta szerint in vino veritas, tehát én is a borban kerestem Gyíkos Miskával egyetemben, de minthogy ezúttal nem találtuk meg, azon határozatban állapodtunk meg, hogy ha a bálban összejövünk, még jobban fogjuk keresni.
Az igazságért sokat megtesz az ember…
Ez az az ok, amelyért tanácsolom, hogy ne menj te sem a bálba, hacsak valami szeretőd nincs, aki szinte ott lesz. Mert a szerelemnek minden meghódol, nemcsak a vármegyei esküdt, hanem maga a vármegye is, nemcsak a vármegye, hanem még Én is.
Szklabonyán, Január 13. 1870.
Őszinte barátod –th –n
Richtig! Egy kis útban hallott friss pletykával szolgálok:
a) Hegyesi Irma férjhez ment férj nélkül; ami olyan szövevényes, mulatságos história, hogy ha nyomtatásban volna, még az apám is praenumerálna rá, aki pedig kalendáriumon kívül semmi más élő betűért nem ad egy pipa dohányt sem.
b) Milka pedig már nem Hrk Jánossal, hanem Osztroluczky Károllyal jár jegyben. Szegény tatár! (Értem Kari barátunkat).
c) Piry Sándortól levelet kaptam, melynek humorisztikus oldalait élő szóval fogom fejtegetni. Fáintos ötlete kerekedett a gyereknek.
Még tovább nyújtanám ezt a levelet, hanem a tiszteletes úr két pejcsikajának víg kedvű abrakolója éppen most hozza a Borsszem Jankót, márpedig a Borsszem Jankó látására egyszerre olyan ostoba marad az ember, mint az Auersperg taktikája, amelynek az a históriája van, mint a Szent-Iványi Laci preferansz partijának.
[Címzés:] T. Tersztyánszky Mihály Úrnak
Ebecken
