106. MK – MAUKS ILONÁNAK [Budapest,] máj. 29. 882.
106.
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Budapest,] máj. 29. 882.
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Budapest,] máj. 29. 882.
[Fejléc:] A »Pesti Hírlap« szerkesztősége
Budapest V. Nádor u. 7. sz.
Kedves Ilonka!
A sors mintha akadályozni akarná, hogy elmenjek. Mondtam én, hogy a fátum nagy kutya.
Legelőször az történt, hogy a Kisfaludy Társaságot kell képviselnem Zemplén megyében a Rákóczi-ünnepélyen, az ünnepély jún. 11-én reggel lesz, de már 8-ikán indulni kell, mert a képviselőház küldöttségével indulunk egyszerre, s elmaradni nem lehet, mert különböző megyei küldöttségek fogadnak. <Az üdvözlő beszéd úgy van betanulva, hogy bele lesz szőve abba a palócok dicsősége, kik Rákóczi fejedelem alatt itt vérzettek. Üdvözlünk országunk fiatal ékessége… mert a beszédek előre be vannak mutatva nekünk.
Ebből láthatja, hogy a »fiatal ékességnek« ott kell lennie. El nem maradhatok semmi esetben, mert csak ketten megyünk s kettőből, ha egy elmarad, komikussá lesz. Más volna, ha öten-hatan lennénk, egy akkor betegség révén visszamaradhatna.>
Ez az egyik dolog, mely 8-ikán este rabbá tesz. No, hát ez még nem lenne valami nagy baj. Ezért még elmehetnék 6-ikán, s visszajöhetnék 8-án estére Budapestre.
Hanem akkor fogja magát az öreg Pulszky Ferenc, és a fia lakodalmát átteszi június hetedikére: ahol pedig nekem jelen kell lennem okvetlenül, mert <becsületszavamra ígértem meg Polyxénának s> Károly <különben is> legbizalmasabb barátom.
Hetedikén délben tehát egy villásreggelin kell részt vennem, ha belehalok is. Mert mivel exkuzálhassam magamat? Ha 10-re esnék, jó volna, mert mondhatnám, Zemplénbe muszáj mennem.
Mit tegyek hát ilyen viszonyok között?
Megadjam magamat a fátumnak, s mondjak le végképpen a mohorai útról?
De már ezt a bolondot nem teszem. Jövő csötörtökön este elindulok Pestről, s meghálok Vácon: Pénteken 3–4 órára délután küldje azt a magok Misáját Lőrincibe. Ha egy kicsit beteg leszek is, elmegyek.
Tehát június 2-án (ha csakugyan nem szándékosan akadályoznak ebben az egek), én Lőrincibe[n] vagyok délután 3–4 óra táján.
Ez az egy terminus lehetséges: ha ez valahogy dugába dőlne, akkor csak valamikor októberbe[n] mehetnék. Az pedig nagyon soká lesz, addig élni kell.
Ha valamiképpen ez alkalmatlan <lenne> terminus lenne magának, már ne levélben, de sürgönyileg értesítsen, mert a levélváltás már lehetetlen az idő rövidsége miatt.
Ha a gondviselés, mert annak a körmeit látom én itt, valahogy megakadályozna ebben is, akkor én is sürgönyileg értesítem, hogy a kocsit ne fárassza.
Csak már túl lennénk a találkozáson, mert ha az egyszer megtörténik, visszatér bizalmam az ügyünkhöz, és az igézet megtörik, a fátum csak agyrémnek fog föltűnni, s akkor nem is lesz az egyéb, mint az én bohókás képzelődésem.
Csütörtökön este féltízkor hagyom el Pestet – addig mindig tudósíthat: azért csütörtökön, mert nem akarok pénteken indulni ebben az ügyben.
Örülök, hogy Nellinek tetszik a könyvem, viszek neki egy csomót, regényt és a »Tót atyafiakat« is.
igaz tisztelője
Kálmán
Kálmán
Miattam, kérem, ne csináljanak maguknak alkalmatlanságot, én csak két dolgot bírok enni, orvosi rendeletből: levest és angol húst – vagy ha nincs, olyan húst, amiben nincsen szálka. – Nekem semmi parádét ne csináljon, mert gyomorhurutban szenvedek; reggelre teát iszom, és vacsorára is. Csak délben eszem, egyszer napjában, s akkor is egy vendéglői fillet-nek a felét. Annyira vittem e tekintetben a pedantériát, <hogy mint valami ismeretlen vadállat> [?] Zemplénbe is értesítettem a rendező bizottságot, hogy kérem mellőzni azt a szokást, hogy engem valami magán úri házhoz szállásoljanak, hanem a vendéglőben tartsanak fel számomra lakást, mert attól félek, hogy magánházban megbetegednék a koszttól, de már ezt az utóbbit nem írtam meg, csak gondoltam. Hozasson nekem kérem Gyarmatról két palack <(Gishübli) vizet.>
Tehát a forrón óhajtott viszontlátásig
K.
K.
Sürgönyt (ha általában lenne szükség sürgönyre) e címre küldjön: Mikszáth »Pesti Hírlap« Budapesten.
