107. MK – MAUKS ILONÁNAK [Budapest, 1882. július 10.]
107.
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Budapest, 1882. július 10.]
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Budapest, 1882. július 10.]
[Fejléc:] A »Pesti Hírlap« szerkesztősége
Budapest V. Nádor u. 7.
Kedves bagolykám!
Tegnapelőtt megjöttem, de nagyon betegen. Már Mohorán is iszonyú rosszul voltam az egész idő alatt, de tartottam magamat. Tegnap úgy volt, hogy megfulladok. <Gálfi> reggel nálam volt, s azt mondta egész komolyan, hogy legalább augusztusig ne haljak meg még, amikorra ti. ő a fürdőből visszatér, mert ha addig halok meg, 50 ftját lopom ki a zsebéből. Ennyit szokott tudniillik kapni az Egyetértéstől a tárcáért, melyet az elhalt nagy emberekről ír haláluk napján.
Doktort hívattam, azt mondja, bajom nem aggasztó, de az esti lapok aggasztónak írták tegnap. Ha olvasna valamit, ne ijedjen meg, ma már jobban vagyok egészen – azaz úgy, mint Mohorán voltam, hogy láz gyötri minden idegemet, s olyan érzéketlen vagyok, mint a darab fa.
Tegnap csakugyan magam is azt hittem, hogy nem élem meg az estét, a torkom meg volt dagadva belülről. Nem is képzelheti, milyen kínos volt mohorai tartózkodásom, de csak nem szóltam semmit, mert tudtam, hogy magoknak bánatot okoznék és kellemetlen érzést.
Mióta az újságok írták betegségemet, tömérdek látogatóm van, de ezek között kegyeteket csak egy fogja érdekelni, egy Dengi János nevű tanár Lugosról. Kérdeztem Endrét, rendkívül dicsérte. Azt mondja, tetőtől-talpig becsületes, lovagias és szorgalmas. No, már ennél többet nem lehet mondani. Az áthelyezésről szerinte még vasárnap reggel semmit sem tudott.
Itt küldöm az »Auf der Höhe«-t a »tante«-nak. Olvassa el az »Ein ungarischer Dorfnovellist« című cikket s a beszélyemet »Jastrab’s Glück und Ende«. A kötetet őrizze meg, kérem, mert ha esetleg el nem találnék patkolni, hát kelleni fog.
Édes mamának kezeit csókolom. Nelkát pedig különösen is őszinte szívből csókolom, s itt a könyvbe betéve küldöm számára a »Miniszter«-ből hiányzó lapokat.
Magát pedig, kedves Bagolykám, számtalanszor csókolom
<s maradok> Kálmán
Nagyon szeretném már látni. S megtehetné azt az örömet, hogy <feljönne> lejönne valamelyik nap. Úgyis, ki tudja, látom-e többet, vagy sem?
Ha ilyen rosszul leszek még sokáig <a hét végén megyek fürdőre>, átmegyek e hónap 15-én Margitszigetre lakni. Ott jobb a levegő.
Ezt a levelet a redakcióban írom, de képtelen vagyok dolgozni még ma is.
<Fekszem a díványon, éppúgy, mint Mohorán, csakhogy nem csókolózom senkivel…>
Szervusz Mimike!
[Címzés: ]
Mauks Ilona
őnagyságának
Mohora
Balassa Gyarmat
[Mikszáthné írása a borítékon:] Életrajzhoz
