II. UKÁZ
II. UKÁZ
Katalin cárné híres asszony volt a maga nemében. Nemcsak arról ismeretes, hogy szép epedő szemei voltak fiatal korában, s hogy azok sokfelé kacsintottak még öreg korában is; nemcsak az maradt fel róla a krónikákban, hogy erős kezekkel vezette a kormányrudat, hogy sok száműzött munkást s sok jégrevitt kegyencet elkoptatott: hanem hogy ő ölette meg a derék szentpétervári bankárt, Szemenoff Feodort is.
Szemenoff Feodor maga volt a férfiszépség eszményképe, valóságos Alcibiades, ki után a szentpétervári societás crme-je majd megbolondult. Grófnék, udvarhölgyek, hercegnők vetekedtek egy nyájas pillantásáért.
Sőt maga a fölséges cárné sem átallotta szemeit Szemenoff Feodorra vetni, s gyalogsétákat tett udvarhölgyeivel annak a cáréval vetekedő palotája előtt.
Egyszer csakugyan szemben találkozik Szemenoffal, ki messziről levette kalapját s tiszteletteljes hódolattal állott féle a minden oroszok korlátlan úrnője előtt. Szemenoff Feodor mellett egy nagy new-fundlandi kutya haladott, mely haragosan mordult a cárnőre és rá akart rohanni.
Szemenoff az eb elé vetette magát és a korbácsával akart ráütni, mintha csak valami hitvány jobbágy lenne.
Megállj, Szemenoff! mondá a cárnő. Nem sajnálnád megütni e szép állatot? Vajha az enyim lenne
Oh, fölség! Minden óhajtása parancs előttem. Részesítsen azon nagy kegyben, hogy elfogadja tőlem.
Kedves kutyám lesz, Szemenoff. Köszönöm szívességedet. Viszonozni fogom szólt a cárné mosolyogva s kegyteljesen intve históriai szépségű és puhaságú kezével.
Másnap magához hívatta Szemenoff Feodort. Mikor az eztán délután audienciára jelentkezett a palotában, a cárnő a fegyverteremben fogadta, hol teli volt minden zig-zug a cárok értékes buzogányaival, pajzsaival és mindennemű fegyvereivel. Az egész orosz történelem egy rakáson.
A csillogó drágakövek, melyek csábítón mosolyogtak le a tőrnyelekről, kardhüvelyekről és puskákról, nem nagy benyomást tettek a gazdag Szemenoffra, abból otthon is volt neki elég; de a cárnő csábító toalettje és lázas tűzben villogó szemei heves dobogásba hozták szívét.
Lépj közelebb mondá a cárnő. A kutyád igen megtetszett nekem
Nagy kegy rám nézve, fölség!
De én nem fogadhatom el viszonzatlanul ajándékod. Hallgass rám, Szemenoff! Én megengedem neked, hogy ami szemednek tetszik, ami legszebbet látsz, azt legott válaszd ki magadnak, s királyi szavamra mondom a tied.
Szemenoff egy percig sem habozott, meghajtotta az akkori francia divat szerint a féltérdét s azután egy futó tekintetet vetve a fejedelmi fegyverekre, egy egyszerű damascén pengéjű kardot választott.
Katalin cárnő egészen odalépett Szemenoffhoz úgy, hogy az forró leheletét érezte arcán, élveteg piros ajkait fitymálólag duzzasztá fel s így szólt:
Te nagyon ostoba vagy, Szemenoff! Most megfoghattál volna! Engedelmet adtam mindenre; miért nem választottál engem?
Szemenoff térdre esett s onnan emelte fel szemeit a buja nőre, ki nyakáról ledobván a sált, úgy állt ott előtte a kivágott ruhaderék alól kikandikáló kecseivel, mint egy csábító bukott angyal.
Oh, fölség! ha szabad lenne!
Katalin kezét nyújtotta, hogy fölemelje.
Keljen ön fel, gróf! Önnek megszűntem uralkodója lenni.
Felséged örökké az marad még így is örökké.
Nevezz Katalinnak, Feodor!
--------------
Egészen új éra következett az orosz udvarnál. Az emberek egy része azt mondta: megint?, a másik része pedig, mely sokallta a cárnő életkorát: hát még mindig? Elég az hozzá, Szemenoff Feodor lett a kegyenc s fokról fokra a legmagasabb hivatalokba emelkedett egészen a kincstárnokságig.
Katalin szerelme most az egyszer állandó jelleget kezdett ölteni, s nemcsak nem apadt, de fokonkint növekedék. S ha Szemenoff nem volt körében, az általa ajándékozott new-fundlandi kutyára is kiterjedt, melyet ajándékozója nevéről Szemenoff-nak hítt kedélyes pajkossággal, s e néven volt ismeretes az udvar előtt is.
Azonban akármennyire meg volt is tisztelve a derék Szemenoff, miután a kutya is halandó állat, egy napon ő is búcsút mondott az udvarnak, kilehelvén jámbor páráját.
Ez a kutyahalál, mikor a cárnőnek reggel jelentették, nagyon elszomorította, még könnyezett is felette
Azután egyik testőrtisztjét hívatta:
Parancsoljon, fölség!
Ön intézkedni fog, hogy Szemenoff még ma délelőtt megnyúzassék és kitömettessék.
Oh, felség!
Ne feleseljen! Teljesítse ön parancsomat!
A tiszt távozott.
*
Két óra múlva a tiszt alázatos tisztelettel jelenté őfelségének, hogy Szemenoff lakásán tizenhat kozákkal és két felcserrel megjelent. Szemenoff elfogatván, bár fenyegetődzött és sehogy sem akart az ukázba belenyugodni, lefogatott s a két felcser által elevenen megnyúzatván, jelenleg éppen a kitömésével foglalkozik egy szakértő.
Ilyen nagyon engedelmeskednek Oroszországban az ukáznak.
