ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 24.]
ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 24.]
Kíváncsi hópelyhek, egymás hátára kapaszkodva, kandikálnak be a folyosó széles ablakain. Micsoda élet ilyen késő decemberben! Holnap estére már a három királyok is elindulnak a betlehemesekkel, édes babaarcok fürödnek meg a lobogó gyertyalángok fényében, s a komoly törvényhozó bácsik még ma is a folyosóban gunnyasztanak.
Azok a bámész pelyhek mintha suttognának:
– Nagy baj szakadhatott ezekre, hogy karácsonyra is itt rekedtek!
S a baj árnyéka ott borong valamennyi homlokon. Csúnya, komor arcok fehérlenek ki a folyosó szürke homályából. Még a Molnár Tóni gömbölyű arca is csupa gond, ámbátor őt talán nem is az szomorítja, hogy karácsony küszöbén itt kell vesztegelni, hanem inkább azon búsul, hogy eljött az utolsó ülés napja. A kalendárium is várhatott volna egy kicsit. Minek áll ő is az obstrukció táborába?
De nini! Mégse bánt mindenkit a gond. Tóth János legalább mosolygó képpel vezeti ki a szélsőbal engedelmes katonáit az üvegajtón s hallik a vezényszava:
– Egy lélek se mozduljon. Az ajtóból fogjátok velem együtt lesni, micsoda komédiát csinál Kubik.
És odabenn nincs is más ellenzéki ember, csak a vállas Kubik Béla. Az elnök megnyitja az ülést, a jegyző morzsolgatja a jegyzőkönyvet, a jobb mezőre csöndesen szállingózik egy-egy álmos ember – olyan a tisztelt Ház képe, mint amikor hálója zugolyából lesi a pók, hogyan ereszkednek a veszélyes szálak közé a könnyelmű legyek. Egy! Kettő! – Most már a maga töménytelen lábaival táncolni is kezd a pók. Kubik Béla figyelmezteti az elnököt, hogy a Ház nem tanácskozásképes.
A legyek ijedten csapkodnak a szárnyaikkal.
– Segítség!
A folyosóról nagy zümmögés hallik. Az üvegajtó libbentebben és omlik be a segítőcsapat. A másik üvegajtóban meg Tóth János vigyáz, hogy egyetlen igaz szélbali se tévedjen a tanácsterembe. Még csak az kellene! Hiszen a komédiát egykét ember is elronthatná s a jegyzők még csak most számolgatják, hogy vannak-e odabenn negyvenen. A Tóth János csapata egy csomóban lesi az eredményt. Vajon elég erős volt-e a háló? De lám, Kubik Béla szomorúan int a leskelődő bajtársaknak. A háló tehát szétszakadt: a szomszéd üvegajtón többen siettek a tanácsterembe, mint amennyit Tóth János az innenső szárnyon kivezényelt.
A Ház tanácskozásképes volt. Most aztán pajkosan szökdöstek be Tóth Jánosék is. Nem sikerült ugyan a tréfa, de bánja a macska. Mulatság mégis volt.
De mintha a jobb mező komolyan is vette volna a tréfát. Amint szép libasorban húzódik be a Tóth János csapata, valaki átkiált hozzá:
– Gyertek, hazafiak! Gyertek!
Másvalaki meg kikiáltja az országba:
– Ketten voltak a vitézek. Ketten, akik az önálló vámterület védelmében a teremben maradtak!
Nagyon elszégyellték magukat a tréfás vitézek. Pedig tudja a jó isten, talán értelme is volt a tréfájuknak. Mert az a sok mameluk talán az egész ülés alatt künn vesztegel a folyosón, ha ez a kis tréfa be nem kényszeríti a terembe. Aminthogy szép sorjában el is illantak, mihelyest Fáy István beszélni kezdett. Nem csalta be őket Thaly Kálmán, de még Győry Elek sem. Pedig a mai napon csak ez a három szónok viaskodott a lehetetlen unalom elkergetésével. Ah, meddő vállalkozás! A szélsőbal még csak tapsolt, de figyelni senki sem figyelt. Mert amikor ilyen későre hajlott a december, nincsen az a politikai szózat, amely túl tudná harsogni a legkisebb babák karácsonyra hívó szavát. A Győry Elek basszusa is elvész, amikor az ember hallani véli a kis gyerekek hangját:
– Jön a Jézuska…
Hanem a Szilágyi Dezső hangja mégiscsak győzedelmeskedik. Mert ő boldog ünnepeket kíván a törvényhozó uraknak. Boldog ünnepeket… Mikor a törvényhozó urak sietve tódulnak a ruhatárba, hogy valahogy le ne késsék a vonatot, valami suttogás csap feléjük. Mintha ők még ötven lépést se tennének és nyomukban már megcsendülne a lélekharang. Mintha az ünnepre utazók feje fölött előre röpülne a sötét hír. Mintha ez a Ház össze sem ülne többé. És az elnök mégis boldog ünnepeket kívánt nekik?
A döbbenet megállítja őket. Kérdezni szeretnék: igaz-e? nem-e? Messziről pedig, mintha már hallatszanék az első csöngetés. Menni kell. A siető honatyák nem tudják, tréfa-e vagy komoly dolog, de míg a karácsonyfa árnyékába iparkodnak, egy sötét kérdés tolul a lelkük elé:
– Mi lesz karácsony után?
