A SARTORYK
A SARTORYK
Budapesten sok ember lakik, de az mind valahová tartozik. Akinek a nagyapja valaha Tolnában-Baranyában lakott, de az apja meg ő már itt Pesten született, azért mégis mindig azt mondja, »otthon Tolnában«. Egy város ez, ahol senki sincs otthon. Az egy Podmaniczky Frigyes is, aki szerényen elösmeri, hogy a Cukor utcában született, aki úgyszólván építette a várost, aki főúr létére évtizedek óta el nem hagyta falait, még forró nyáron sem, még ez a Podmaniczky Frigyes is aszódi illetőségűnek hiszi magát a bensejében. Intelligens emberek, országos faktorok, akik hideg ésszel belátják, hogy Magyarországnak egy fényes fővárosra van szüksége, s erre szívesen engedik az ország ládáját újra meg újra kinyittatni, ők maguk a szívükkel nem tudnak ide ragadni. S innen van az, hogy Buda-Pest székes-fővárosban jobbadán még most is azok a spíszbürgerek uralkodnak, akik a török hódoltság alatt. Azok a spíszbürgerek, akiknek egyik őse, név szerint Sartory Pál (nem is régen, vagy hetven-nyolcvan év előtt) azt a kijelentést tette a közgyűlésen, hol a világot látott Foltényi Mihály sétányok alkotását indítványozta, hogy »a fák erdőbe valók, városba házak valók, ha parkokat akar Foltényi Mihály uram, költözzék Angolországba«. – Mire visszavágott Foltényi elmésen: »Anglia bizony más ország, ott wighek vannak és toryk, itten pedig csak Sartoryk«.
Hetven év elmúlt, a világ haladt, de Anglia és Budapest megtartották a specialitásukat. Ott megvannak most is a wighek és toryk, itt megvannak a Sartoryk. S ez egyszersmind a magyarázata annak, hogy bár Magyarország beözönlő intelligenciájának a krémjével vannak a pesti házak megtömve s bár ma az intelligens osztály a stréberség legszánalmasabb, eszközeivel kapaszkodik hatáskör és befolyás után, száz láb lép, ha egy talpalatnyi hely ürül valahol, a székvárosi élet közterét, mint valami elátkozott vagy lenézett helyet ösztönszerűleg elkerüli. Miért? Mi ennek a magyarázata? Hát az, hogy ott még mindig a Sartoryk uralkodnak. Ők okozzák ezeket a csodálatos elhidegítő, ellenszenvet keltő érzéseket.
S az ember meg se szólhatja ezért ezt a jóravaló osztályt, bár addig a Sartoryk ki nem szorulhatnak, míg ő meg nem melegszik és részt nem vesz a főváros fejlesztésének szép és nagy munkájában, sőt nemcsak, hogy meg nem szólhatja, ellenkezőleg, titokban helyesli és örül neki, hogy ambíciójuk visszahőköl a fővárosi ügyektől; olyan furcsa módon folynak azok. A szűkeszűség, az apró kapzsiság, a techtli-mechth, az úgynevezett »familiáris elcsinálások«, ezekből állnak a mai fővárosi politikának az alkatelemei. Hát bizonyosan jó ízlésre vall, hogy a távol álló közönség valóságosan undorodik mélyebben belenézni ebbe a politikába, részt venni benne pedig éppen nem vágyik. Úgy veszi, mintha egy idegen háztartást látna, amelyről úgy nagyjában is kiérti, hogy rosszul megy, Csáky szalmája szerint, de legfeljebb hidegen vállat von és tovább halad: »Hiszen én nem vagyok budapesti.«
És a Sartoryk a markukba nevetnek, nekik jó ez a hidegség, ez a lenézés és uralkodnak nyugodtan tovább.
Néha elvétve akad egy-egy bátor alak, politikus, sőt államférfiú, aki közéjük sodortatik, megpróbálja, hogy szétüssön köztük, hogy felrázza a szürke elemeket tisztítási akcióira, vagy nagy koncepciók előretolására, de ez nem sikerül, ezek a kerületi klikkek jobban vannak szervezve, mint bármely más szervezet Közép-Európában. A Sartoryk kemény gyerekek, azokkal nem lehet elbánni. Herkulesünk fiaskót vall és vagy hozzájuk csatlakozik, vagy kifáradva az áldatlan küzdelemben, otthagyja a városi ügyeket végképp, elgondolva magában: »Csináljanak, amit akarnak, én úgyse vagyok budapesti.«
Persze meg kellene mindenkinek gondolnia, hogy ha ő nem budapesti is, Budapest mégis az övé.
Iszen igen. Tudja ezt mindenki, de mit ér, ha nem érzi? S itt jön a circulus vitiosus.
Nem érzik Budapestet magukénak, mert a Sartoryk gazdálkodnak benne, s mert nem érzik a magukénak, azért gazdálkodnak benne a Sartoryk.
Így megy ez a török hódoltság óta s így fog menni örökkön-örökké, ezen segíteni nem lehet. A város mindamellett nő és emelkedik hatalmasra, pompásra, mert az ország idehoz egy rakásra minden fényeset.
De a fény és ragyogás mellett csak még jobban rínak ki a keretből a benne nyüzsgő, mozgó és rendezkedő Sartoryk, és még jobban szembeötlik a kezök nyoma.
És fájdalom, kipusztítatni nem lehet őket. Ezek ellen nincsen szer. A belügyminiszter keze nem elég hosszú, a polgármesterek nem elég bátrak, mert Sartoryk állják körül székeiket, a tanács nem elég éleslátású és a Sartoryk kreatúrája.
Még a törvény volna. De hajh, a törvény! A Sartoryk tudnak olyan kicsinyek lenni, mint egy Babszem Jankó és a törvény likacsain átbújnak, vagy olyan nagyok tudnak lenni, mint az Óriás Mátyás, átlépegetnek a paragrafuson. A Sartoryk ellen nincs semmi szer.
*
Mindezek pedig azért jutottak eszünkbe, mert ma van a községi választás a város összes kerületében a kiesett köztörvényhatósági bizottsági tagokra nézve.
Nagy hévvel folytak némely kerületben az előcsaták. A klikkek megfeszítették erejüket, de voltaképpeni érdeklődést az egész mozgalom csak azok közt keltett, akik he akartak jutni, vagy be akartak valakit juttatni, vagy ki akartak valakit szorítani.
Jelentősége pedig az egész választási eredménynek éppen semmi sem lehet. Olyan kicsinyes motívumokból dolgoztak a tömérdek különféle klikkecskék, hogy szinte nehéz nem mosolyogni. Abdera fölül van múlva.
A demokrata-kör természetesen demokratákat akart behozni. Nem demokraták kellenek oda, hanem jobb közigazgatás. (Sőt ha lehetne, inkább arisztokratákat kérnénk Hüvösék mellé.) Hát a reformpárt, vajon milyen reformokat akart? Halljuk csak.
A reformpárt a személyeket akarja reformálni, Kemmer Pál reformpárti például azt akarja, hogy ne a Strucz Ferenc sógora legyen bent, hanem az ő sógora, Grün Mihály és így tovább. Hát ez is reform. Kasics is mozgott. Szegény Kasics mit akart? Apponyistákat akart behozni. De hát istenem, mire valók az Apponyisták a városi közgyűlésen? Hiszen a jó kövezet és rossz kövezet közt nincsenek szubtilis közjogi eltérések. Hát Rémit–Hüvöst mi vezette? Hát Polónyit?
Nem érdemes, hogy valaki ezen a fejét törje. Az eredmény előreláthatólag az lesz, hogy régi Sartoryk helyébe bejutnak új Sartoryk.
