HOGY LESZ AZ EMBER LÁNGÉSZ?
HOGY LESZ AZ EMBER LÁNGÉSZ?
Ezzel a kérdéssel még keveset foglalkozott a tudós világ. Olyan valamit már régóta hirdetnek a lapok apróhirdetései közt, hogy franciául megtanít itt és itt (Dob utca 22. sz.) ez és ez nyolc hét alatt, szépen írni megtanulhat az ember negyvennyolc óráig, lángésznek lenni azonban nehéz mesterség. De már ennek a nyitja is ki van találva.
Mi kell hozzá?
Talán egy egyetem, mely kifejlessze az elmét. Ugyan, hagyjátok a pokolba az egyetemet. Talán egy könyvtár? Dehogy. Mindössze egy főispán kell hozzá. Hiába rázzátok hitetlenül a fejeteket. Igen, igen, egy jó főispán.
X barátunkat leküldték egy Pozsony vidéki városi kerületbe. A miniszter pártolólevelet írt a főispánnak, választassa meg, ha lehet.
A főispán megnézte a fiatal X urat és megtetszett neki. Csinos megjelenésű gentleman különben is. Mindjárt pertu szólította.
– Megleszel. (Az mindig jó jel, ha a főispán pertu szólítja a jelöltet.)
A csinos megjelenésű fiatalember hitetlenül mosolygott erre a kijelentésre.
– Mennyi pénzt adjak az alkotmányos költségekre?
– Ingyen leszel meg.
A csinos megjelenésű megrázta a fejét:
– Tréfálsz, méltóságos uram?
– Nem szoktam tréfálni. Ez egy romlatlan város. Itt ingyen választják meg a zseniális embert.
X úr arcára kiült a mély búbánat.
– De hiszen nem vagyok zseniális. Azt énrólam senki sem mondta.
– Majd az leszel – mondta a főispán jóslatszerűen. – Az éntőlem függ.
– Tőled, méltóságos uram? Ugyan ne méltóztass belőlem bolondot csinálni.
– Van énnekem, öcsém, olyan könyvem, hogyha te azt elolvasod, reggelig te leszel ebben a városban a legnagyobb talentum.
– No, azt szeretném én látni.
A főispán kinyitotta az asztalfiókját, s egy kis könyvecskét nyújtott át a jelöltnek. A füzetke nem volt nagyobb, mint azok a régi daloskönyvek, amiket a zsebébe tehetett az ember. Amint föllebbentette, X úr látta, hogy nem nyomtatott könyv, hanem írott.
– Ez a tudás könyve, barátom.
– Mi van benne?
– Az összes itt lakozó családok curriculum vitae-je. Holnap elkezded a látogatásokat. Itt van ni, üssük föl valamelyik lapon. Ez itt a 628-ik házszám. Mikor a 628-ik házszám alá érsz, megállsz a kapu alatt, és elolvasod az instrukciókat, és a szerint viselkedsz és csevegsz odabent. Lássuk például mit mond a 628-ik házszámról. (Olvasni kezdte.) »Hellner Jakab rézöntő, nagy tisztelője Kossuth Ferencnek, különben bigott katolikus. A leánya szépen énekel és a színpadra készül, a felesége rajong a Jókai regényeiért.« Nos, kezded-e már érteni?
– Igen, igen, most már dereng előttem.
– Hát az Isten áldjon meg. Indulj meg holnap a könyvecskével házról házra.
X úr szót fogadott. Megindult másnap, kezdte mindjárt a megyeház szomszédságában álló háznál, ahol egy ügyvéd lakott. A »Tudás könyve« ezt írta itt elő:
»Kovásy Pál ügyvéd, nagy vadász, tavaly medvét lőtt Máramarosban. A Jogtudományi Közlönyben 1893-ban egy értekezése jelent meg a “telekkönyvi eljárásról”. A felesége Szabó Erzsébet, híres a befőttjeiről, a királynénak is küldött belőlük; fiúk, Aladár, törvényszéki joggyakornok, szenvedélyes párbajozó.«
X úr átolvasta a kapu alatt az illető passzust és au fait lett mindennel. A »nagyságát« a konyhában találta, aki igen röstellte és mentegetőzni kezdett. X úr azonban sietett megjegyezni:
– Talán éppen a befőzöttjeivel foglalkozott nagysád, amiket az udvarnál is hallottam emlegetni?
Kigyúlt őnagysága arca az örömtől, s majdnem az ölében vitte a vizitszobába az érdekes vendéget, aki ilyen csodálatos hírt hozott.
Az öreg ügyvéd bácsinak is jólesett, mikor az óraláncán csüngő medvefogat látva, megkérdezte, hogy nem-e a híres máramarosi mackó foga, akit ő tudott ki az árnyékvilágból? – Hát még a jogtudományi közlöny értekezése! – Az öregúr majd a bőréből bújt ki, s rohant előhíni a fiút, hogy a nagybecsű vendégnek bemutassa. A nagybecsű vendég kordiálisan, majdnem ismerősen nyújtotta a kezét az úrfinak:
– Nini ni, maga az a híres vasgyúró?
Általános volt a meglepetés. X úr az egész családot faszcinálta, s mikor eltávozott, a kezüket csapták össze.
– Ilyen tájékozottság! Ez meseszerű, ez csodálatos! Ez aztán az igazi lángész!
Mire X jelölt úr bejárta az egész város kiválóbb családjait a könyvecske utasításai nyomán, csak egy nézet volt róla, melyet hirdettek, melyre esküdtek, hogy ekkora talentumot anya még nem szült; meg kell hajolni előtte, és meg kell választani egyhangúlag.
Azért ér sokat egy jó főispán, csakhogy még egy naiv város is kell hozzá. Az ember nem is tudná megmondani, melyik a ritkább.
