MÁGNÁSESKÜVŐK MOST ÉS A JÖVŐBEN
MÁGNÁSESKÜVŐK MOST ÉS A JÖVŐBEN
Őrült ütemben peregtek ma le a kötelező polgári házasság paragrafusai. Míg az ember kiment a folyosóra egy cigarettát elszívni, már akkorra a Ház harminc-negyven paragrafuson száguldott át. Csak imitt-amott állította meg a rohanó apparátust egy-egy ellenzéki szónok, akinek valami igénytelen mondanivalója volt, egy kis csecsebecse, egy kis másli, stiláris módosítás, vagy efféle. Csak a házasság megszűnéséről szóló fejezetnél tartott Apponyi nagyobb beszédet, holnapra kérvén halasztani e fejezet tárgyalását: amibe bele is egyezett Szilágyi. Enélkül ma már be volna fejezve az egész javaslat ezen kiszámíthatatlan parlamentben.
Bent a tanácsteremben csak néhány képviselő üldögélt, a többiek künn a folyosón sütkéreztek a tavaszi napfényben, mint a krokodilusok. Csak a csöngettyű hívására ráncigáltattak be.
Bocsánat a szóért, de az Európában járt vadember ekképpen magyarázta otthon a csöngettyűt: »Európában a nagy úr meghúz egy zsineget a falban s minden meghúzással beránt egy rabszolgát.«
No, itt meg egy egész raj ránttatik be, ha Molnár Antal megnyomja a katedrai csontgombokat.
Hol bementek, hol kijöttek, amint szavazás készült, vagy csak a felolvasó jegyző csendes mormogása útján történt az akadálytalan haladás.
A 36. §-nál egyszerre hangzott a csengettyű. A büfé, az elnöki, a háznagyi szoba kiürült, mert mind a kettőben képviselők kaszinóznak szélcsendes napokon. A csengettyű-szó azt sírja ilyenkor:
Akadály van! Akadály van!
Szapáry László gróf beszélt. A szép, cukros kis Szapáry László. Ez a kellemetes szent ifjú.
Arca szelíd volt és ájtatos, szemei kérőn csüggtek Szilágyi ólomszürke arcán, melyet a három napos szenvedések még csak szürkébbé tettek.
Szilágyi mosolyogva fordítá feléje nagy fejét. Ma egy kicsit jobban érezte magát, s igazi jóság tükröződött erekkel befuttatott kék szemeiben, mintha csak biztatná:
»Beszélj, kicsikém, beszélj; megteszem, amit lehet.«
László gróf beszélt, érzékeny, kérő hangon, engedtessék meg, hogy a halálos beteget a pap is összeadhassa és e tényről huszonnégy óra alatt jegyzőkönyvet kelljen küldenie a polgári tisztviselőhöz. Ő csak ezt az egyet kívánja. Hiszen bagatell az egész.
Szilágyi arcáról egyszerre eltűnt a mosoly s míg Teleszky illegette-billegette magát, hogy megfelel rá, azalatt az ő fantáziája szállt, szállt a jövőbe s éles szemeivel bepillantást vetett a Szapáry László szerinti mágnásesküvőkbe.
*
Behunyta a szemeit és látta, miként készülődnek egy mágnáslagzira most:
János, szedd ki a díszruhámat, keféld ki; tisztítsd meg a kardomat, hogy fényes legyen. Tudod, hogy még ma esküvőm lesz. Te George szaladj el Szelnárhoz a bokrétáért, de itthon legyen az egyik lábad. Kend pedig, komornyik, híjja el a fodrászt, hadd borotválkozzam meg. Azután küldjétek fel a parádés kocsisomat. Hadd adjam ki az intézkedéseket. Az ezüstveretű hámot kell ráadni a lovakra. A hátulsó bakra tarsolyos, aranyzsinóros ruhát kapnak a huszárok, azért is menjen el valaki íziben a szabóhoz. Egy-kettő, siessetek, készülődjetek, azt akarom, hogy minden szép legyen és ragyogó.
Ilyen, vagyis ilyenforma volt a múlt, de a miniszter kisejtette a Laci gróf indítványából a jövőt is.
A jövőben ilyenek lesznek az intézkedések:
János, bontsd fel az ágyamat és vetkőztess le. Tudod, hogy még ma esküvőm lesz. Te, George, szaladj és hozz két doktort, akik konzíliumot tartsanak felettem. Nyomj a markába mindeniknek három aranyat. Rézi, hordja össze az almáriumok tetejéről a régi orvosságos üvekegeket és rakja ide a nachtkasznira. Így, most már jó van. Most már pompásan érzem magamat. Istenem, de boldog vagyok. Szaladj, te Jean, a konyhába és hozz egy melegített zabzacskót a hasamra, mert ez is szükséges. A fejemre pedig tegyetek jeges borogatást. (Az istennyila üssön abba a Szilágyiba, hogy ilyen bolondságokba kényszerít bele.) No, most már azt hiszem, minden kész. Menjen el tehát egyitek a papért, másitok pedig a menyasszonyomhoz s mondjátok meg, hogy már jöhetnek…
Míg ezeket így gondolta át Szilágyi és mérges tekintettel mérte végig az ártatlan kedves Laci grófot, akinek mindig van a zsebében egy kis cukorka és egy kis szent eszmécske, azalatt már Teleszky verte agyon az indítványt jogi szempontokkal úgy, hogy miként aztán szavazásra bocsátotta az elnök, nem állott föl mellette más, csak Förster Ottó, Pályi János és egy pap.
Zajos, hatalmas derültség fogadta a csinos indítvány csekély számú követőinek fölállását. Pedig kár volt oly könnyedén elvetni s még kigúnyolni is. Mert ha elfogadtatik, sokkal több haldokló mágnás lett volna, kivált a farsangi szezonban, mint most, és a haldoklás ideája, mely mindenha borzalmat gerjesztő volt, mulatságos édes idillé vált volna előszöri alakjában.
