EPILÓG
EPILÓG
A képviselőház ma aztán teljesen végzett a kötelező polgári házassággal, hacsak quod deus avertat vissza nem küldik a méltóságos főrendek valami módosításssal.
Ma ugyanis a harmadszori megszavazásra került a sor, ami a szolnoki törvényszék esete óta szintén zátonyos pont. Be is valának invitálva a mezei hadak, s hangzott a folyosón mindenfelé a nap legégetőbb kérdése:
Hát nálatok volt-e eső?
Bizony nem igen volt. S az égen még ma se mutatkozott egyetlen föllegecske sem, mi sokkal nagyobb aggodalmat okozott, mint az antiliberálisok magatartása.
Alig voltak szegények tízen, kilencen Apponyi gróf körül, ki szürke ruhájában úgy veszi ki magát, mintha hamuban ülne, mellette Horánszky Nándor könyököl, mint egy beteg kakadu, csak talán a hercig kis Lulut nem törték meg a kiállott viszontagságok és szerencsétlenségek, ő most is pajzán és víg de megütközni már ő sem akar.
Az elnök felszólítására, hogy akik a harmadszori felolvasás után is végleg elfogadják a javaslatot, álljanak fel, felállt a jobbmező és a bal, csak közbül maradt egy kis folt honny soit qui mal y pense ülve. Erdő közepén egy tócsa.
A többség még egyszer éljenben tört ki, s ezzel vége volt. Elhalt az utolsó akkord is a dobbal, trombitákkal intonált harci-zajból.
Menj most már kis javaslat és kopogtass fürgén, bátran a Múzeum kapuján; kiáltsd a méltóságos urak fülébe:
»Engem a nemzet küldött.«
Eltisztult most már a láthatár. Kifogyott minden puskapor. A tönkre jutott ellenzék szétnézett, de nem volt már semmije a világon, csak egy széthasított, ócska kalapja. Hm, ezzel még lehetne csinálni valamit. Rendeltek melléje egy szónokot: Endrey Gyulát.
A Pázmándy-iskola metódusa szerint Endrey egy beütött és széthasított kalapot mutatott fel a törvényhozó testnek, amely borzalmas látványra ingerült mozgás támadt a balon.
E fekete, kemény nemezkalap (amelytől megvetéssel fordult volna el bármelyik handlé a világon) volt hivatva bizonyítani a rendőrség és a katonaság brutalitását a Kossuth-gyász alkalmából. És a kalap ezt meg is cselekedte tőle telhetőleg, becsületesen.
Amit még a szerencsétlenül járt kalaphoz hozzá kellett tenni, azt felemlegette Endrey az ő haragos, pöszögő orrhangján.
Vér, borzalom van Pest utcáin az ő színgazdag előadásában. Sebesültek hörgése tölti be a levegőt sóhajokkal. Nehéz ágyuk dübörgése hallik, amint éjjelenkint vontatják őket a gellérthegyi citadellába. Pattog, mennydörög Endrey és számon kéri a Keresztes István halálát.
Hideg borzongás futott végig a honatyák hátán, mikor Hieronymi Károly felállott (akinél még higgadtabb, lelkiismeretesebb belügyminisztere nem volt Magyarországnak) s lucidus fejjel mondta el a tüntetések lefolyását, tárgyilagosan, híven, megfűszerezve azokat az ő fejtegető, meggyőző megjegyzéseivel, a jobboldal zajos tetszése közt, de az ellenzék is némán, ingerültség nélkül hallgatta.
Olyan volt az egész jelenet, mint mikor az iskolában a »custos« felírja a clamanteseket s aztán jön a professzor és letörli a spongyával az egész névsort és bebizonyítja, hogy egészen másokat kellene odaírni.
Zajos derültség tört ki, mikor redukálta a Gellérthegy ágyúit két ócska alarm ágyúra, amik talán el sem sülnek éppen mint az ellenzéknek ez az ágyúja.
Mindent tisztára mosott a miniszter. A rendőr-kabátokon minden gomb csillogó, ragyogó lett, a Gellérten szelíd báránykák legelésztek, a friss kibújó gyepet harapdálva, a nyalka huszárok enyelgő beszélgetést folytattak a néppel (különösen a fehér részével), még a nemes jogászok feje köré is glóriákat font. Hanem a csőcselék, ez a nagy láva, ez csinált némi rendetlenséget.
Keresztes István fel nem támasztotta, de ha őexcellenciája tehette volna, bizonyosan feltámasztotta volna Keresztes Istvánt is. De biz az ő kelme fejét egy kicsit nagyon be találták ütni (meglehet, hogy kalap se volt rajta), azon az orvosok sem segíthettek. Amennyit segíteni lehetett, azt megtette a trepanációról fölvett látlelet, mely Árpád zengzetes nyelvén imígy szól: »A fejlékelés műtéte nem volt alkalmas a halál bekövetkezése eshetőségének megakadályozására.«
Ami körülbelül annyit jelent, hogy Keresztes Istvánt sem annyira a rendőrök, mint inkább az orvosok brutalitása ölte meg.
A Ház óriás többséggel vette tudomásul a népszerű miniszter mesterien csillapító beszéde után az egész esetet. És csak egy megbotránkoztató dolog maradt meg az egészből: az orvosi stílus.
