A t. honatyák az idén rászolgáltak arra, hogy egy jó estét csináljanak maguknak, mert rég voltak annyi zaklatásnak kitéve nemcsak a kormány és egymás részéről, hanem választóik részéről is, mint amióta a polgári házassági törvényjavaslat a Ház asztalára került.
Még Katánghy Menyhértnek is (ki lakást még most sem talált) azt írta a felesége, hogy csak menjen el arra a piknikre, hogy egy kis szórakozást találjon, no meg hogy ellenőrizze leendő vejét Fenyvessy Francit, vajon nem hagyta-e otthon a jegygyűrűjét. (Mi nem árulkodunk!)
De nemcsak maguknak csináltak jó estét és jó éjszakát ma a képviselő urak, hanem annak az előkelő társaságnak s annak a válogatott szép hölgykoszorúnak is, mely ma a Vigadó termeit megtöltötte.
Tavaly még csak a Hungáriában rendezték a pikniket. Ott is fényes és elegáns volt, de azóta tudvalevőleg fölemelték maguknak a diurnumokat s ezért Csávossy, a mozgékony főrendező, nem sajnálta a nagyobb luxust, s a Hungária helyett a Vigadó termeit foglalta le.
Jól számított, mert a mai piknik oly nagyszabású bállá növekedett, amilyen bele se fért volna a Hungáriába. (Úgy látszik, a képviselő urak is nőttek azóta a hölgyek szemében, mióta fölemelték a fizetésüket!)
A hölgyközönség korán kezdett gyülekezni. Meszlényi Lulu, piros szegfűvel frakkja gomblyukában, fogadta őket a lépcsőházban, rigmusokat csinálva magában mindenkire a szünóra alatt elmondandó verses tósztjához.
A nagyterem bejáratánál minden hölgy egy, finom marokenbe kötött »Mandátumot« kapott, melyről arany zsinóron csüggött le a pecsét.
A »Mandátum« a következő verssel kezdődött:
»A mandátum szerzéséről
Hazafiság, ambíció,
Míg sokaknál feltűnni-vágy,
Hiúság és több efféle
No meg aztán a többi közt
Mandátumával ki óhajt
Hát csinálja ha akarja,
Hogyha még effélére is
S hol választott és választó
Nem is lesz ott baj addig, míg
S ki megbízó levélképpen
Azt hiszem a legboldogabb
Hanem mikor mint most
| Éppen láz gyötri a Házat, |
Szép hölgyeim! én mondom ezt,
A mandátum adásánál
Nehogy másnak a választott,
A vers után, melynek elkövetésével Bessenyeit gyanúsítják, a Napirend következett, mely persze csárdással kezdődött. Napirend előtt senki sem emelt szót, de a napirendhez ugyancsak hozzá szólt a Balogh Károly hegedűje s kifogást senki sem emelt.
Szünóra alatt fényes vacsora következett s aztán újra tánc, mely valószínűleg csak a késő reggeli órákban ér véget. Annyi bizonyos, hogy a holnapi ülésre Rohonczy (aki nagy buzgalommal táncolt), Beöthy Aldzsi (aki pezsgős palackok durrogása mellett szoktatta magát a bombamerényletekhez) s még sok más honatya elkésve, vagy egyáltalán nem fog megjelenni.
A kitűnő mulatságon a számos képviselőn kívül ott voltak: Hieronymi, Bethlen, Josipovich miniszterek, Reissig államtitkár, báró Roszner főispán, Szász Domokos püspök, Szalay Imre miniszteri tanácsos, Rakovszky István stb. Éjfélre várták Wekerle miniszterelnököt, Fejérváry honv. minisztert és Munkácsy Mihályt is nejével.
