A NYOLCADIK NAP
A NYOLCADIK NAP
A két-órás szónokok elfogytak, de még jobban a tüntetők a Múzeum-kertből, kiket a rendőrség nem bírt elpusztítani, csak a rossz időjárás.
A vita, a nagy beszédek lezajlásával, mintha kimerítette volna az érdeklődést, a képviselői padok jóval néptelenebbek, de a női karzatok erősen tartják magukat. Az ingerültség is alább szállt, s ma már csak Károlyi Gábor szórja az ő élclövegeit, ha ellenség beszél.
A folyosó is kedélyesebb, mint eleinte volt, a különböző elvű képviselők újra irritáció nélkül diskurálnak s már másról is, nemcsak mindég a polgári házasságról. Gróf Károlyi István Mikszáthtal kötekszik, hogy már ő is gigerlis, kivasalt nadrágot visel, mire Mikszáth mentegeti magát:
Ez a megfordított szocializmus. Ahelyett, hogy én morognék, ha gróf Károlyi Istvánon jó nadrágot látok, ő morog, ha rajtam lát jó nadrágot.
A mamelukok elragadtatással dicsérik a Komjáthy Béla pompás humorú beszédét, mely a mai nap legkiválóbb eseménye volt. A jobboldal nagy élvezettel hallgatta, amint férfiasan szétütött erre is, arra is a pártfelei közt s finom humorral sok igazat mondott Ugronnak, Polónyinak. Különösen az utóbbi képviselő úr rajzát színezte ki mesterileg.
Justh Gyula kétségbeesetten tördelte kezeit a pad alatt, hogy a mesterségesen összeenyvezett fehér galamb (a szélsőbali béke) hogy készül kiröpülni az ablakon.
Komjáthy után gróf Pongrácz Károly szólalt fel, a kormánypárt egyik rokonszenves alakja a közelmúltban, ki azonban a reformjavaslatok miatt a pártból kilépett és most a Vadászkürt-társaságban van. Mert klubnak nem szeretik nevezni gyűlhelyüket. És helyesen, mert ez csak olyan gyülekezési hely, mint az indóház, ahonnan a javaslatok letárgyalása után a különböző irányban induló vonatokra fognak felszállni.
Pongrácz egy időben állítólag úgy nyilatkozott a szabadelvű klubban, hogy a javaslatokhoz való hozzájárulását ura királya akaratától teszi függővé. Ma tehát, amint beszédében kijelentette, hogy nem fogadja el a javaslatot, Károlyi Gábor közbekiáltotta:
Hát cserben hagyod urad királyod, Károlykám?
Az öregúrból a katona beszélt, őszintén és originálisan fejtette ki nézeteit, a szó művészeinek mesterséges zománca, simasága nélkül. Ami a szívén volt, az a nyelvén. Néha egy-egy kraftausdrucktól sem ijedt meg, amiért is a Ház figyelmesen hallgatta, s bár sok kellemetlent mondott a mamelukoknak, azok mégis barátságos mosollyal hallgatták a volt bajtárst míg az ellenzék többször zajosan helyeselt. Csak a zsidó képviselők voltak egy kicsit felpaprikázva, mert egyszer antiszemita ízű kifejezést használt, egészen ártatlan formában.
A zsidók talán túlságig is érzékenyek. Mindent és mindenkit lehet a Házban ütni, arisztokráciát, papokat, még a korona ellen is röpül néha egy-egy nyíl, anélkül, hogy kázus lenne belőle, de a zsidóra semmit sem szabad mondani, mert akkor mindjárt »elmaradt szamár« az ember. Maradjunk csak egészen az egyenlőség mellett s ne féltsük a zsidókat örökké, elég erősek már ők ahhoz, hogy egy kis elsült szellemi kapszli nagy kárt ne tegyen bennök.
Pongrácz után Zsolna város képviselője, a vézna Smialovszky Valér mondott egy minden ízében liberális beszédet, mely élénk hatást keltett a Házban.
Végül még Hodossy Imre beszélt. S amennyire a nap eseménye volt, hogy Komjáthy Bélától egy sokkal hatalmasabb beszédet hallottunk, aminőt tőle várni lehetett, éppen úgy meglepte a Házat a Hodossy beszéde. Gyenge, túlságosan gyenge volt.
Mindenki a fejét csóválta és bosszankodott. Némelyek Hodossyra bosszankodtak, hogy miért mondott olyan rossz beszédet, mások ellenben önmagukra bosszankodtak, amiért Hodossyt annyi hosszú évek óta tartották nagyon okos embernek.
