JELENETEK A MAI ÜLÉSBŐL
JELENETEK A MAI ÜLÉSBŐL
Abban a nagy felzúdulásban, mely megakadályozta, hogy Veszter Imre a “magyar érdek” fogalmát kifejtse, legsűrűbben kavarogtak a közbekiáltások a szélsőbaloldal lejtőjén.
Szólásszabadság? kérdezték a Veszter tájékán.
De nem fecsegés hangzott vissza a riposzt.
Ugron Zoltán mind a két kezével verte a padot, míg Károlyi valósággal elemében volt. Ide-oda szaladgált a szólásszabadság elve felett éles elme éllel vitatkozó szélbaliak között s megállva a veszekedő kompánistáknál, egyre hangoztatta:
Ügyeljenek a pártegységre!
Veszterrel úszott egy egész tábor, mely óhajtotta, hogy a »halljuk« győzedelmeskedjék az »eláll« felett, de a hangok kiszámíthatatlan árnyalataiban a szavakból értelmet kivenni erre még nem találtatott fel művészet.
A lármát nem annyira a hallás által, mint a látással lehetett érteni. Valaminthogy senki se hallotta azt, hogy Bánffy Dezső báró felfüggesztette volna a tanácskozást, ellenben látni lehetett, hogy egyszerre az elnöki szék gazdátlanul maradt.
E jelenetek közben a karzatoknak jutott a legkiválóbb élvezet. Izgatottan fordultak a gukkerek az összegomolyodott csoportozatok felé s valószínűnek látszott ez izgatottságból, hogy akadtak ott, akik azt várták, hogy a szólásszabadság immár nemcsak elméletileg fog magyaráztatni a Házban.
*
Az ülés bezárása után a figyelem az imént egymással szemben állott Wekerle és Szapáry felé fordult.
Szapáry gróf nyugodtan, a régi időkből való közönyös arccal jött kifelé, s olyan módon fogadta a gratulációkat, mint aki egész komolyan meg van róla győződve, hogy ezekre ő rászolgált.
Wekerlének első dolga az volt, hogy kiválassza tárcájából a legjobb szivart (mint pénzügyminiszternek ez biztosan könnyű dolog volt) s rágyújtson. Ezenközben kisebb körök alakultak körülötte, melyekből úgy vált ki, mint akinek egy jó gondolattal mindig többje van, mint amennyi hétköznapokon szükséges.
A folyosón legérdekesebb pillanat az volt, mikor Wekerle Szapáry gróffal találkozott.
Kénytelen voltam, kegyelmes uram szólt Wekerle… (értve ezzel az iménti mélyrevágó riposztot).
Szapáry udvariaskodott.
Időközben aztán elfogta a miniszterelnököt Ugron Gábor, akivel hosszabb diskurzusba merült, míg a szemlélőben azt a benyomást keltette, mintha a főgondot most is a szivarjára fordítaná…
