A PARLAMENTI KUVIKOK
A PARLAMENTI KUVIKOK
(A házassági javaslat esélyei a főrendiházban)
Nagy politikusok, kis politikusok arról beszélnek, kombinálnak, meglesz-e a javaslatnak többsége a másik házban. De a dolog természeténél fogva csak a találgatások terén mozoghat ez a mulatság, mert a világon nincs olyan kiszámíthatlan testület, mint a mi főrendiházunk, melynek csak az itt lakó csekély számú tagjai érintkeznek olykor egymással, a többi szét van szórva vidéki kastélyokban, Grazban, Klagenfurtban, a világ minden részében, nem érintkeznek a magyar közélet faktoraival éveken át, de nagy kérdéseknél ki vagyunk téve annak az esetlegnek, hogy eljönnek szavazni, s bizonytalan, hogy merre billentik a mérleget.
Ily viszony között, csak az itt élő kevés főrendiházi tag lévén politikailag keresztüllátható (bocsánat a rossz szóért) csak mint fogadási tétel szerepelhet, hogy az igen lesz-e többségben vagy a nem? Számítás egyáltalában lehetetlen. Tehát csakis mint kuriózumot említjük fel, hogy a kormány többséget remél. A mi optimistáink tízre teszik a kormány többségét. Az ő optimistáik, kik szintén csinálnak többé-kevésbé megbízható lajstromokat, a szavazatképes személyek bizonyos pszichológus megítélésével »on dit«-ra s minden egyébre alapítva az egyének ide vagy odavaló besorozását, harminc többséget várnak a szavazástól az ellenzék részére.
De ezen társalgási csemegével (nem egyéb az), alig érdemes foglalkozni, annál is kevésbé, mert az esélyek megítélésének kulcsául néhány nap óta egy igen érdekes detail nyomódik előtérbe, mely az előre úgy sem látható eredmény sejtelmeiből mint egyetlen megtapintható valóság s komoly mérlegelesére métó anyag jöhet szóba. Ez ugyanis azon kérdés, hogy hova fognak szavazni a király közvetlen légkörében élő főrendiházi tagok, gróf Hunyady Kálmán, gróf Pálffy András testőrkapitány, az ominózus Szécsen Antal stb., s ez is csak azért fontos, mert mind a két rész az udvari méltóságok szavazatából véli kiokoskodni és felhasználni kortes-célokból a király legtitkosabb akaratát. Ezért ment fel annyira azon néhány udvari szavazatnak értéke, hogy valóságos verseny folyik értük a kulisszák mögött. A reform barátai reménylik, hogy a király környezetéhez tartozó urak vagy nem jönnek el a szavazásra, vagy ha jönnek, csak a reform mellett szavazhatnak, mert nem téveszthetik szem elől, hogy őfelsége szankcióját adta a javaslathoz. A reform ellenségei az ellenkezőben bíznak s már is tudni vélik, miképp áll ez a kérdés Bécsben. Gr. Cziráky Béla külügyi osztályfőnök volt az első (aki különben a katolikus nagygyűlésen is részt vett), aki Kálnokynak kinyilatkoztatta, hogy ellene szavaz a javaslatnak s kész, amennyiben ez ellentétben volna hivatali állásával, attól megválni. Kálnoky állítólag nem érezte magát hivatva ezen kérdésben dönteni, mint amely egyenesen őfelségére tartozik.
Ellenzéki források szerint a király úgy nyilatkozott volna, hogy Cziráky grófot állása semmiképpen sem gátolhatja abban, hogy alkotmányos jogát tetszése szerint gyakorolja. Hasonlóan nyilatkozott volna őfelsége az udvari főméltóságok hasonló előterjesztésére, amiből határozottan azt vélik látni, hogy az udvari urak lejönnek és a javaslat ellen fognak szavazni, kivéve Széchenyi Gyula grófot, aki magánszemélyek előtt a reform mellett tett nyilatkozatokat.
A parlamenti kuvikok (s Budapesten sok van e fajtából) sokat tudnak. Tudják, hogy Lobkovitz herceg is ellene szavaz a javaslatnak; tudják, hogy József főherceg fia még most sem utasította vissza a Fejér megyei katolikus gyűlés neki felajánlott elnökségét, bár még ha el nem vállalja is, csak katonai minőségének fogják betudni; tudják, hogy a miniszterek azért jártak most Bécsben, hogy a fölség ingerenciáját kérjék az udvari méltóságok megpuhítására, vagy legalább otthon marasztalására, mivelhogy megjelenésük nagy kárt okozhat a lojalitást túlaffektáló testületben.
Mi meg vagyunk győződve, hogy e hírek nagy része a parlamenti kuvikok csodálatosan alkotott agyrendszeréből röpködött ki de vannak szegényes pillanatok, mikor még az is érdekes lehet az olvasónak, hogy miről kuvikolnak a kuvikok.
