A HÁZASSÁGI JAVASLAT
A HÁZASSÁGI JAVASLAT
(Ki tudja, hányadik nap)
A taktikázás furfangos útján halad a reformellenes ellenzék. Ott vagyunk emiatt még mindig a vita elején. A szónokok táblája olyan, mint a kifogyhatatlan olajos korsó. Ma lebeszélt egy csomó szónok, de még egy nagyobb csomó iratkozott fel. Atzél Béla báró az ő mulatságos bonhomiájával dörzsölgette kezeit.
A kérdés még nincs kellőleg megvilágítva… úgy, úgy, kellőleg megvilágítva.
S gyermekded ártatlansággal mosolygott e megjegyzéséhez.
Az ellenzék denique nem akarja, hogy húsvétkor a feltámadott Krisztus már a megszavazott javaslatot találja itt tehát minden áron meg kell akadályozni a szavazást, ami sikerült is nekik. Ki tudja mire várnak? De várnak valamire. Apponyi szorgalmasan üldögél szokott helyén csendesen, figyelmesen és szomorúan, néha fölkapja fejét. Talán igazán hallja messziről a kalksburgi harangok bús kongását. Polónyi uram is ott gubbaszkodik mephistói gúnymosollyal, egy sunyi akció tervének ködével a homloka körül. Mind a ketten látszólag az ártatlanra játszák magokat, de annyi már tény, hogy vagy még csakugyan nincs kellőleg megvilágítva a kérdés, vagy már megkezdődött az obstrukció. Beavatottak azt mondják, hogy ez csak kis obstrukció; a nagy obstrukció csak a részletes vitánál áll be, ha szükség lesz rá. Mert az is lehet, hogy nem lesz rá szükség. Az a bizonyos valami közbejön. S akkor mentve a kereszténység.
Hát csak kuvikoljatok, gyerekek! Kuvikoljatok!
Ma (az egy Bartha Miklós beszédét kivéve, aki egyike a Ház legpompásabb szónokainak) kisebb terjedelmű beszédeket tartottak: Berger Ignác tisztelendő úr, akinek tartós kabátja és tartós mandátuma van. Már vagy tizenöt év óta ül az Apponyi háta mögött ugyanabban a fekete kabátban, ugyanabba a hallgatagságba merülve, anélkül, hogy a Ház ösmerné és meg tudná ítélni, hogy pap-e vagy vándor színész.
Ma végre beszélt, de beszédjének hatása nem lesz olyan tartós, mint akár a kabátja, akár a mandátuma volt.
Gyürky Ábrahám gróf ellenben csinosan, ügyesen támadta meg a javaslatot. A többi szónokok, Bujanovics s Kun Miklós is mind a javaslat ellen világítottak, mert a reformerek már körülbelül egy hete beszüntették a csatározást, hogy ne szaporítsák a szót.
*
Közbe egy kis incidens is történt. Serbán Miklós a »nemzeti levegőben« (ott ülvén a nemzeti párt gránicán) hirtelen nagy magyarrá lett. (Sajnos a kormánypárton nem tudott azzá válni.) Tapsoltak, éljeneztek múltkori beszédének, amit nem tudott elnézni Miklós Gyula, a kormánypárt Lancelot lovagja s rápörkölte korábbi kétes magyarságú viselkedését. Ma Serbán személyes kérdésben szólalt fel, tagadva a vádakat. Az ülés későbbi folyamán zajos tetszés közt »hagyta helyben« még egyszer Miklós Gyula, pártjának zajos tetszése közt.
A pajtásság révén némely úgynevezett magyarok (a nemzeti pártról) bosszús ellentmondásokkal mutatták rokonszenvüket Serbán iránt, hiába intette őket Visontai és Károlyi Gábor:
Ej, ugyan ne védelmezzétek!
De végre is meg kell bocsátani Serbánnak; utolsó beszédében hű magyar érzésűnek mondta magát s ha betartja, a nemzetben, melynek képviselői ülnek itt, meg kell lennie az anyai érzés fenségének is, mely megbocsát a visszatérő fiúnak.
*
Ez volt az ülés higgadtabb része, azután következett a zűrzavar. A Kossuth honosítására vonatkozó kérvény tárgyalásának kitűzése. Indítvány tétetvén, hogy kedden ne legyenek ülések, egyszerre el kezdenek könykezni az indítványok ijesztő szaporasággal, hogy Bánffy elnök már éppenséggel nem birta elméjében tartani. Thaly azt indítványozta, hogy vasárnap is tartsanak ülést. Károlyi Gábor erre vérszemet kapott és azt indítványozta, hogy legyenek az ülések permanensek.
A roppant zümmögésben, zajban szinte jótékonyan hatott a fantáziákra ez az odadobott ötlet. Permanens ülések!
Milyen érdekes volna… Itt ülni örökkön-örökké, éjjel és nappal folytonosan és hallgatni a beszédeket egész a rogyásig, utolsó lehelletig; aki megéhezne, elmenne a büfébe és jóllakna, aki elálmosodnék, végigdőlne a padban és hortyogna, aki meghalna, kivinnék a teremőrök és eltemetnék, a Ház pedig együtt ülve megvárná még az utódját is, mint ahogy egykor megvárták a Thurzó permanenciába tett lakodalmán a keresztelőt is. No, az bizony nagyon érdekes volna! S húsz-harminc hang kiáltá jobbról-balról:
Helyes, legyen permanencia!
De az indítványok eleven tarkaságát egyszerre agyon nyomta a nagy tromf, a Justh Gyula indítványa, hogy Kossuth honosítását nem szabad tovább halasztani, ne haljon meg az öregúr hontalanul, tűzze ki a Ház a hétfői napirendre. Most a Polónyi lelkes dikciója hozta hullámzásba a kedélyeket s a kedves pajtások a szélsőbaloldalon, akiket a papok közelebb hoztak a mamelukokhoz, kezdték újra a régi veszélyes arcukat fölvenni. A lekötelező, nyájas mosoly, gyöngédség, mellyel Hegedüs Sándor nézi Madarász papát, Thaly nézi Kőrösi Sándort, Fabiny nézi Kiss Albertet, egyszerre zimankós fagynak engedett helyet.
A honosítási kérdésnél egy villámncsapásra elfelejtették, hogy össze vannak már tanulva az egyházpolitikában.
Mondják, hogy egyszer egy tudós (hiszen napjainkban már nem lehet anekdota nélkül se egy jó beszéd, se egy rossz tárca-cikk) bedresszírozta a macskákat olyan csodálatosan, hogy azok leültek egy asztal körül és mindenik egész komolyan egy meggyújtott gyertyát tartott a két első, összeszorított lábában.
Mikor aztán produkálni akarta a tudós az ő macskáit, azon hitben, hogy okvetlenül sikerülni fog a művelet, ekkor a tudós ellenfele kivett a zsebéből egy skatulyát s kieresztett abból egy egeret. Uccu, a macskák mindjárt eleresztették a gyertyákat, megint a régi macskák lettek és mindnyájan az egér után futottak.
Nem akarom levonni a tanulságot az anekdotából, csak még a beállott zűrzavart felemlíteni. Felszólalás felszólalást ért oly elágazóan, annyira összegubáncolva a kérdéseket, hogy az elnöknek egy teljes óra kellett csak a kérdések elválasztására és föltevésére, miközben annyit beszélt, hogy Endrődi Sándor, a Napló szerkesztője, három nyomtatott ívre becsüli az elnöki csendet és figyelmet kérő szavait, kimagyarázásait és különböző észrevételeit. Végre mégis vége volt. Határozatba ment, hogy kedden túl nem lesznek ülések és hogy hétfőn tovább folytatják a házassági javaslatot. A kormánypártnak 31 szavazattöbbsége volt a honosítási kérvény kitűzése ellen. Vele szavaztak nehányan a púroszok közül is.
