HORÁNSZKY ÉS HIERONYMI
HORÁNSZKY ÉS HIERONYMI
Ma a vértanúk megünneplése iránti tekintetből, délben kezdődött a Ház ülése. Két óra – két szónoknak. De abból másfelet foglalt le Horánszky Nándor, akit Katánghy Menyhért t. képviselő úr »beteg kuvik«-nak nevezett el. A maga szempontjából ügyesen, sok elmeéllel szónokolt, de a szofizmákat sem vetette meg.
Beszéde közben, mely túlságosan hosszúra nyúlt, egyetlen élénk jelenet fejlődött, midőn a miniszterelnökkel szemben a kőszegi válaszra célozva, megkérdé zordon szemeinek villámló cikázásával, mit értett a király az ámítás alatt? Hogy ámítás legyen, ahhoz ámító kell. Ki hát ez az ámító, párt-e vagy egyes ember? Nevezze meg azt a miniszterelnök. Mert vagy van ámítás, vagy nincs, ha van, nevezze meg, mi az és ki ámít, ha nincs ámítás, akkor minek adja a felség szájába az ámítás szót a kormány? Ez a logika…
Wekerle közbeszól:
– Ez az ámítás!
Egy hang jobbról:
– Egy ámító tehát már van.
Mire Horánszky, mint a vércse elkezd kavarogni az önalkotta ködben s egypár logikai ficammal, Wekerle tegnapi beszédjére teríti rá az ámítás vádját.
Egy hang balról:
– Két ámító tehát már van!
Meglehet, hogy többet is találtak volna még a beszéd folyamán, de apránkint elfogytak a figyelők is, a közbeszólók is; Horánszky különben szép beszédének a végét elnyelte az a rettentő parlamenti cápa (az unalom), mely igen gyakran üti fel a fejét, ha Horánszky beszél.
*
De az ellankadt Házat felvillanyozta a másik szónok: az ország nagy tehetségű belügyminisztere.
Hieronymi Károly kitűnő szónok, bár csendes hangon beszél. Az a sajátsága nincs, ami Wekerlének, hogy egyszerre ragadja el a Házat, hanem csendesen átmelegíti, mint egy jó házi kályha.
Érvelése higgadt, gondolatai logikusan hasadoznak ki egymásból, fordulatokkal, leleményes ötletekkel nem puskázik a hatás után, csak ritka helyen csendül meg hangjában az emelkedett hangulat nemes érce, nem altat el frázis-kloroformmal, hanem fölébreszt, meggyőz vagy lecsillapít és megnyugtat.
Ebben volt jellemző mai beszéde is, mely egypárszor zajos helyeslésre ragadta pártját, de kivált nemzetiségi politikájának fejtegetése az ellenzéken is jó hatást tett.
– De iszen derék ember ez – mondták –, ez fog csinálni rendet.
Zajos éljenek közt végezte be beszédét kettő után, s ezzel a Ház eloszlott ebédelni, hogy holnap és azután meg azután, újult erővel nyaggassa tovább a hajánál fogva előrántott témát, melyben még igen sok szónok van felírva.
