ARANYFÜST
ARANYFÜST
Összevesztek-e a püspökök vagy sem? Ez dominálta ma a folyosót. S míg Pap Elek beszélt, mindenki Dessewffy püspököt dicsérte és Meszlényit…
– Hja, hja, a dzsentriből kellene a püspököket kinevezni. Akkor egészen másképpen néznének ki…
A kálvinisták önérzetesen szorongatták egymás kezeit, s jelentőségteljesen kacsintottak egymásra:
– Minden jól megy!
A bal sarokban az öreg Pulszky fejtegette a helyzetet:
– Az egész egyházjogi reform olyan, mint a regényben a hősnő; már az első fejezetnél látjuk, hogy célt fog érni, biztosan tudjuk, hogy házasság lesz a vége, csak az a kérdés, hogy hányadik lapon?
Valóban, esetleg még sok akadályon és kalandon kell átmennie. S ha a demokratikus érzésű apa, az alsóház, ráadja is a szankciót, még hátravan a méltóságos nagymama, a főrendiház. Sok víz lefolyik hát még addig a tiszai ármentesített területeken, míg az első párt összeadja az esztergomi polgármester.
De addig is jólesik tudni, hogy a püspökök összevesztek. Ezen éldegéltek Kiss Alberték, Láng Lajos megelégedetten pödörgette szőke bajszát (melyről a Nemzet azt írja, hogy »szép«, a Pesti Napló, hogy torzonborz). Ezen merengett Wekerle, ki szívesen hisz a csodákban. Hiszen az ő élete is egy csoda attól a naptól kezdve, mikor hivatali főnöke, az öreg Buzetzky, azt mondta neki mint kezdő tisztviselőnek:
– Nem magának való ez, öcsém: keressen más pályát, itt nincs jövője.
Eltekintve azonban attól, hogy vajon összevesztek-e a püspökök vagy sem, ma a Ház a földmívelési tárcát tárgyalta, minélfogva érdekfeszítő ülés volt.
Amit nem is kell és nem is lehet mással indokolni, mint azzal, hogy Pap Elek háromszor beszélt. Mikor harmadszor felszólalt, a várakozás a tetőpontjára hágott, vajon fel fog-e még szólalni negyedszerre is?
De nem szólalt fel. S a Ház roppant megelégedéssel oszlott szét kettő után, részint azért, mert Pap Elek háromszor beszélt, holott beszélhetett volna négyszer is, és mert a püspökök összevesztek.
Ah, de csak füst volt mindez, csak füst volt. Mire a képviselők eloszladoztak a város különböző részeibe, már akkorra hallhatták morogni zakatolni útközben az esti lapok gépeit, melyek nyomták már, minden reményt elfújva hirtelen, a két hírt, hogy Pap Elek még húsz tételhez van felírva és hogy a püspökök még mindig össze nem vesztek.
