A MAI ÜLÉS jan. 24.
A MAI ÜLÉS jan. 24.
Sok ember turkálta péntek óta a képviselőház naplóit s találtak is bennök egy szem magot. Hogy a mag nem sokat árt, bizonyítja az, hogy odaajándékozták gróf Zichy Jenőnek, aki megcsinálta belőle, amit lehetett, felhozván az Atzél üggyel kapcsolatban a napirend előtt az 1848-iki országgyűlés egyik olyan esetét, ahol a Ház megmásította a bíráló bizottság határozatát.
Hm, gondolta volna az ember, mégis igaza lehet az ellenzéknek.
De fölkelt Busbach Péter s levetkőztette a Zichy által előadott esetet, lefaragta éleit, kiszedte az álfogait.
– Az akkor egyszerű megkeresés volt – mondá –, ez pedig egy bírói ítélet.
Az ellenzék izgatottan szakította félbe minden mondatnál.
– Ne csűrjön, ne csavarjon!
Közeledő viharnak előszele fújt, de azért a kormánypártra mégis megnyugtatólag hatott a Busbach beszéde.
– Mégis talán nekünk volt igazunk!
Azután Szilágyi emelkedett fel.
Nagy, nyomasztó csönd fogadta, csak Hoitsy mordult közbe:
– A kisebb csavaró után majd jön a nagyobb csavaró!
Szilágyi higgadtan, majdnem szelíden bontotta ki az egész kérdést azzal a vaslogikával, mellyel csodákat lehetne művelni, ha máshoz került volna.
Az egész fürdőkádban egy szem gyűrűt sem vetett a víz, csak a jobboldalon bugyborékoltak hegyes, nyúlánk, sovány »helyesek«.
Mert végre is tetszett a jobboldalnak:
– Hiszen most már bizonyos, hogy igazunk volt.
Majd felugrott Ugron, s mintha rohamot vezetne, kezét, fejét szilajon rázva bizonyította be a házszabályokból, hogy mégse volt igaza a kormánypártnak. Hiszen csak tudta volna ő már múlt pénteken a házszabályokat, bizony nem eresztette volna el vizsgálatra Kabost ebben a cudar téli időben…
– Hátha mégse volt igazunk? – tűnődtek a jobboldalon erre a beszédre újólag.
S ez így ment volna ki tudja meddig, mert a Ház naplói olyan varázslatos tarisznya, amelyben mindenre lehet találni esetet, s ezen esetek is olyan csodálatosak, hogy mindent lehet velök bizonyítani. Meg kell ebbe bolondulni. Hát még a házszabályok? Az Alkorán szövevénye, rejtélyes homályos köde mind játszva interpretálható, de a házszabályokhoz fogható útvesztőt még Vasvári Kovách se tudna csinálni.
Szerencsére az elnök közbeszólt, hogy miután határozatot úgyse lehet hozni – talán át kellene térni a napirendre.
Az, hogy az elnök olyan pompásan és olyan hamar eltalálta, mi a teendő, annyira meglepő volt az ellenzékre, hogy zavarukban csak akkor juthattak volna szóhoz – mikor már a Ház a napirend mezején ballagott.
Fenyvessy a színészetről beszélt. Bartók magvasan, ügyesen polemizált vele. Talpraesett megjegyzéseiről, melyeket ma és szombaton kifejtett, látszik, hogy komoly figyelemmel kíséri a színházi viszonyokat.
A belügyminiszter olyan furcsán nézett rá egyszer-kétszer – mintha a jövőkor intendánsát ismergetné benne.
De ez csak azért van, mert Nopcsa még mindig nincs jelen. A színháznak tétele is azért tart olyan hosszadalmasan, nem tud elmúlni, mert Nopcsa nincs itt. Nopcsa bizonyosan azt mondaná: »Szavazzatok meg mindent és gyerünk tovább – mert ez a legokosabb.«
Az ülés végét Kovács József és a kolera foglalta el. A belügyminiszter részletesen nyilatkozott a teendőkről, s megnyugtató intézkedéseket ígért. A káposztásmegyeri vizet hozza ide a kolera ellen már júniusban. Többet is ér az Gerlóczynál!
A kormánypadokon megjelent Wekerle is, felismerhető jeleivel a betegségnek, halaványan, bágyadtan; a pártok lanyhán, csendesen viselték magukat. A parázs a hamu alatt van.
