AZ ELSŐ JELENSÉG
AZ ELSŐ JELENSÉG
(A képviselőházból)
Bár a belügyminiszteri költségvetést tárgyalták s eljutottak már a főispáni előszobákba a szegény titkárokhoz, hogy azokon is harapjanak egyet (Mülek Lajos és Vállyi Árpád), sőt Fenyvessy Ferenc megkezdte a színházi vitát, igen ügyesen kritizálva az intendánst, amint ez már a parlament bölcső kora óta divatban van (de hol késik ilyenkor Nopcsa Elek?), mondom, bár voltak kellemes témák, a mai ülést mégis más dolog tartotta lázban.
Ah, milyen más egyébkor a színházi vita! Vannak pikáns részletei is, sok minden előjön. A tisztelt szónokok felrántják a függönyt, sőt elmennek a kulisszák közé is. S ha már egyszer ott van az illető szónok, én istenem, hiszen ő is csak ember, biz annak eljár a szája, s még a táncosnők lábikrái is szóba jönnek…
De ma egészen másféle lepelről van szó, nem a táncosnők szoknyájáról.
Azt a leplet rántotta fel Ugronnak egy határozati javaslata, mely a szabadelvű párt eddigi bajait takarta el.
Mindjárt az ülés elején az Atzél Béla báró mandátumáról támadt vita. Atzél Béla már eddig is kétszer volt megválasztva Bodajkon. S Bodajk ezzel Tokaj hírnevére emelkedett, ahol mint a krónika megjegyzi e század legelejéről, kétszer volt szüret egy esztendőben. Maga Atzél pedig ugyancsak megszolgálta a maga mandátumát, mint Jákob Ráhelt, vagy még jobban. De a VI-ik bíráló bizottságnak még ez se volt elég. A kegyetlen Darányi bejelentette ma a Házban, hogy az Atzél mandátuma ügyében a bizottság megint elrendelte a vizsgálatot. Tehát még egy választás vár Atzélra – ami igen kellemes lehet Bodajknak. Ritka szerencsés kerület.
S mindezen szerencséje a kerületnek onnan ered, mert Atzél neve nem volt benne valamely, a múlt évre érvényes választói lajstromban.
A jelentés után, mert az effajta jelentések voltaképpen csak formaságok, egész váratlanul felpattant Ugron, helytelenítvén a bizottság eljárását azon az alapon, mert a kérvényezéshez tíz választó aláírása szükséges, s az Atzél elleni kérvény beadói csak kilencen vannak; tizenketten voltak ugyanis, de háromnak időközben az a gondolata támadt, hogy visszalép. Ez a három férfiú, kinek ilyen értékes gondolatai vannak, csinálta a mai vihart és aggodalmakat.
Nagy megrökönyödés és csodálkozás támadt a jobboldalon.
– Ohó! A bíráló bizottságok eljárását nem lehet felülbírálni! – szólt közbe egy hang.
– Bírák ezek, kik esküt tettek s cselekedetükért csak a lelkiismeretüknek felelősek.
De az Ugron nézetének helyeslői akadtak, komoly, okos emberek keltek a pártjára; Beöthy Ákos, Horváth Gyula, sőt még Apponyi Albert is. A vita egyre ingerültebb lett. A jobboldalról Darányi tett óvást a felülbírálat ellen, majd Perczel Dezső s Hieronymi szólottak okosan, aggodalmasan intve a kisebbséget egy ilyen precedens megalkotásától.
A közbeszólások ingerülten röpködtek, mint a golyóbisok:
– Hány elnök van itt? – kiáltá Horváth Gyula a közbeszólókra.
A Hieronymi beszédjébe belekiáltott egy hang:
– Ez a Ház dolga! Ebben csak a Ház tagjai beszélhetnek.
Az elnök is hiába próbálta meggátolni a vitát. Sőt ugyancsak hiába függesztette fel az ülést öt percre, az ingerültség le nem lohadt. A Ház atmoszférája mind izzóbb lett. Egyre több, több szónok vonatott be a vitába. Zichy Jenő gróf, ki bár szintén az ellenzék mellett foglalt állást, inkább csillapítólag beszélt. Horváth Béla pedig mint a bíráló bizottság egyik tagja, védte annak álláspontját nagyon ügyesen.
Az ellenzék eközben név szerinti szavazás iránt nyújtotta be kívánságát. S most már a kérdés föltevése körül a szokott ravaszkodással indult meg egy fiók vita, melynek végén Atzél Béla lépett be a terembe. Zajos éljenzés zúdult fel a bal mezőkön. Atzél csodálatos gyorsan tudta megnyerni az ellenzék rokonszenvét, anélkül, hogy egyszer is szólott volna viszontagságteljes képviselői pályája alatt.
Azután mégiscsak föltette a kérdést az elnök (alighanem hibásan), s megindult a szavazás a K betűnél.
Atzél kormánypárti barátai közül sokan kimentek a folyosóra, többen pedig a párt ellen szavaztak. Az eredmény tehát kétes volt mindvégig. Az első szavazásnál egyenlő számban állottak a szavazatok. Eközben azonban összegyűltek a későn kelő »Brézelék« – amint Atzél nevezi őket –, s kilenc szavazattal kimenekedett a VI-ik bizottság a helytelenítés alól. Ezzel véget ért a sajnálatos incidens; érdemileg nem történt semmi, Kabos vizsgálni megy, Bodajk választani fog – de azért sok jó ember homlokát hagyta redősen, komoran a mai eset, mely csak kezdete valami daganatnak, amelyről nem tudjuk, mikor miben és miképp fog kifakadni.
