VÁLSÁG A HÁZBAN
VÁLSÁG A HÁZBAN
Harmadfél esztendő vonult el a Tisza-kabinet nagy válsága óta, s ma már ismét a házban terpeszkedik az új krízis. A múlt képei megelevenülnek. Nagy csoportosulások a folyosón, rejtélyes arcok, surranó hírek. A mamelukok kevélyen feszítenek, dicsekednek az ellenzékiek közt:
No, fiúk, mit szóltok a válságunkhoz? Az öreg Toldi Miklós megrázta ugye magát?
A mai ülés különben még nem volt formális válságos ülés, csak bevezető hozzá. Az ellenzék ki akarta kopogtatni a kormányból a titkot, amelyet mindenki tud, s a kormány olyan féltékenyen őrzi azt, mint a sárkány a tojását. A szélsőbali stréberek a bukó minisztereken akarták letenni a képesítő vizsgát a pártelnökségre és valóságos elmetornát vittek véghez, hogy kicsikarják belőlük az »igent«:
Igen, van válság! Igen, igen!
A miniszterek hallgattak. A kérdések elől hol elcsúsztak, hol elenyelegték a dolgot. A bukó miniszter lába könnyű, a terű nagy részét már letette, könnyen illan, játszva.
A miniszterek kergetősdije mulatságos volt a maga nemében. Eötvös kezdte. Neki van a legtöbb sansza a Dani bácsi örökére, hát elsőnek is ő kelt szólásra, nagy ravasz arccal fordulva a miniszterek felé.
Ezek közül csak hárman voltak jelen. Lukács, (szegény, ily fiatal és máris válságba keveredett!) Wekerle, az örökké derült pénzügyminiszter, meg Szilágyi Dezső, aki már búcsúzik a bársonyszéktől. A szék nagyon meg lehet elégedve a viszonyokkal.
Eötvös ezúttal az Irányi hangját vette föl. Ünnepélyes és komoly volt. Azt szeretné tudni, miniszteri nyilatkozattal megpecsételve, van-e válság.
Azután azt indítványozta, hogy egy kivételével vegyék le a napirendről a javaslatokat, amíg a válság elmúlik. Akár az egyikre felel a kormány, akár a másikra, egy kis vallomás csak megakad rajta.
A kormány részéről Lukács Béla felelt. Az ellenzéken derültség hullámzott át. Ez volt az új miniszter nagyobb debutje s nagyon tetszett a tigriseknek, hogy mindjárt a minisztersége halálát kell bejelenteni.
Halljuk, halljuk! Legalább egyszer kibeszélheti magát.
A miniszter röviden felelt. Természetesen azt mondta, hogy ilyen kijelentéseket csak a miniszterelnök van hivatva tenni. Azt nem ellenezte, hogy az ő napirenden levő javaslata elhalasztassék néhány napig.
Eötvösnek tehát nem sikerült kivenni a vallomást a miniszterből. Polónyi széles arcán elégültség csillámlott. No, majd kiveszi ő Szilágyi Dezsőből. Fölugrott helyéről.
Ha válság van, nincs kabinet, ha nincs kabinet, nincs miniszteri meghatalmazás és akkor nem lehet tárgyalni a tulajdonjog telekkönyvbe jegyzéséről szóló törvényjavaslatot. Van-e hát válság?
Szilágyi fölkelt s egy percig mintha ezen tűnődnék: mondjam-e, ne mondjam-e meg? Talán meg is mondaná, ha nem néznének oly esdőleg rá Helfy, meg Justh Gyula:
Meg ne mondd neki, kegyelmes uram! Ne tedd tönkre elnöki reményeinket!
A nagy cséplőgép megszánta őket s nem vallott. Ehelyett tréfára fogta a dolgot. Azt mondja, nem függ össze a kabinetkérdésssel, hogy a telekkönyvi bejegyzésnél a családi értesítések bélyegmentesek legyenek-e?
A felhőn átönt egy percre a napfény. A jobboldal elmosolyodik.
Egy darabig még elvitáznak. Polónyi és az igazságügyminiszter, de még be sem fejezik utolsó szavukat, már új lovag áll a torna porondján harckészen: Helfy Ignác. Az öreg szintén meg akar vívni a pártelnökségért. Ő arról az oldalról támadta meg a kormányt, hogy a pártklubban jelenti be először a lemondást.
Végre is Ugron Gábor vágta ketté a vitát:
Ne tagadjuk meg a miniszterektől az utolsó kérésüket!
Ezzel a Vaskapuról szóló javaslatot levették a napirendről és belementek a Szilágyié tárgyalásába.
Ez röviden tartott, de azért az ellenzék nem eresztette ki a minisztereket karmaiból. Újra fölhangzott hol csábosan, hol epésen a biztatás:
Beszéljetek, beszéljetek!
Kezdte megint Eötvös, folytatta Madarász apó (én is élek ám még kedves pártom!), Horváth Gyula egyenesen miniszterelnöknek címezte Szilágyit.
Jövendőbeli! röpül föl a gúny egy mérgezett hegyű nyila az ellenzékről.
Most azt akarták, hogy a szerdai ülés napirendjére vegyék föl a miniszterelnök nyilatkozatait. Szilágyi ezt ellenezte, mert nem lehet tudni, miről akar nyilatkozni a kabinet?
Ezt azonban Hentaller már tudja.
Arról, hogy lemond! kiáltja.
Hasztalan, nem lehet belőlem kicsiklandozni a várt nyilatkozatot! szólt oda az ellenzéknek Szilágyi nagy vígan.
Kicsiklandozni? Ez a szó annyira jellemzi a mai ülést, hogy szinte kár tovább festeni a képét. A miniszterek csiklandoztattak, de a csiklandozás nem fogott rajtuk.
Apponyi az egész ülés alatt hallgatott. Ajkai mintha még morzsolgatták volna a múltkor világba röpített frázist.
Én meg vagyok elégedve szerepemmel… Úgy van, meg vagyok elégedve…
És mogorván, epésen hajtotta le a fejét.
