ÚJ ÜLÉSSZAK
ÚJ ÜLÉSSZAK
A tanácsteremből. Egy ülésszak ismét elröpült, de a törvénykönyv nem sokkal lett vastagabb; ma nyílott meg a második ülésszaka ezen hidegben született országgyűlésnek.
Milyen lesz az új ülésszak, nehéz előre megjósolni. Egy bizonyos, hogy mikor odabent a király tegnapi levelét újra elolvasták, künn a vihar rázta a falakat süvítve, s hópelyhek szállongtak alá.
A képviselők közül kevesen jöttek el, részint a rossz idő miatt, részint mert a tárgytalan ülés semmi érdekeset sem ígért. A karzaton nem ült egy lélek sem. Bár csak ilyen csendes maradna ez az ülésszak véges végig.
Nem is történt semmi említésre méltó, kivévén, hogy az elnök bejelentette Gróf Andrássy Gyula lemondását a mandátumáról és most már a Terézvárosban is kitörhet a heje-huja; föltéve, hogy nekik is akad három jelöltjük.
Aztán a miniszterelnök ajándékozta meg a Házat még két jegyzői stallummal. Az eddigi hat jegyző képtelen volt az óriási munkát végezni.
Ebből a mienk egy szólt hátra diadalmasan Eötvös Károly.
S e picinyke bögrének is vidáman mosolyogtak a zordon arcú szittyák, kik örökké szidják a kormánypártot az úgynevezett húsos fazekak miatt.
***
A folyosóról. Ugyan miről beszélhetnének most másról a folyosón, mint a fúzióról. A kolera szűnőfélben van, a fúzió hírek keletkezőben vannak. Az természetes. Új kormány, új fúzió hírek.
Egész csoportok vitatják, lesz-e, nem lesz-e? Interpretálják a dzsentri-bankett toasztjait, s mindenféle apróságot serpenyőbe vetnek pro és kontra:
Nem lesz fúzió, mert Wekerle nem akarja… véli az egyik.
Nem lehet, mert Apponyi se akarja bizonyítja a másik. Meg kell lennie, mert a közvélemény akarja, és végre is ez az úr állítja a harmadik. Súlyos kezével egymáshoz tolja őket.
Apponyi nem léphet be a szabadelvű pártba valamely vívmányok nélkül.
Hiszen miniszteri tárcát kap.
De ő nem magának akar…
Hanem?
A nemzetnek akar valamit. Egyszerűen megosztakozni a hatalmon, nem valami épületes eredmény lenne annyi harc után!
Mindegy, a fúziónak mégis létre kell jönnie. A parlamenti béke megköveteli ezt az áldozatot a parlamenti béke nélkül nem bírunk csinálni semmit; tehát a parlamenti béke kedvéért meg kell csinálni mindent.
Ebben lyukadt ki ma a folyosói terefere. Ez volt a magja.
De némelyek kételkedtek:
Ki tudja, meg lenne-e ezzel a parlamenti béke csinálva?
Hiszen persze! ez az, amit nem lehet tudni.
Most már ebben az irányban fajzott el a disputa, mikor odaért apró húsos lábaival az öreg Feri bácsi, akinek józan észjárása már sok vitát döntött el.
Az öreg dohogott, morgott valamit, aztán leült a régi képviselőtársai közé mert ő most főrendiházi tag.
Hát hogy én mit gondolok? Hogy lenne-e béke fúzió esetén? Értek is én az effélékhez! Aztán álmos, törődött vagyok én ma gondolkozni is. Nagyon rossz éjszakám volt.
Mi bajod esett?
Tegnap jöttem este az erdélyi vonattal s új, ismeretlen vendéglőbe szálltam. Képzeljétek, egy rossz, poloskás szobát kaptam, a csintalan vérszopók veszettül csíptek…
De mi köze ehhez a fúziónak!
Semmi. Csak úgy ok nélkül mondom el. Hánykolódtam, bosszankodtam, tűrtem éjfélig, végre gyertyát kellett gyújtanom, amikor is statárialiter kivégeztem az apró gonosztevőkből vagy negyvenet. Azután újra lefeküdtem de hasztalan; még mindig maradt belőlük néhány darab, s e megmaradottak miatt, akár hiszitek, akár nem, éppen úgy nem tudtam aludni, mint mikor még mindnyája megvolt. Becsületemre megtörtént velem.
S ezzel fölkerekedett Feri bácsi s vidám, ravasz mosolygással topogott el a jobb folyosóra, hogy ott is elmondja egy-egy véleményét ilyenforma módon.
