KÉT ÚJ KÉPVISELŐ
KÉT ÚJ KÉPVISELŐ
(A mai ülésből)
A mai ülésen kevés megírni való akad. Pár sorban végzünk vele. A karzat és a nézőtér megtelt a zsúfolásig. A jólelkű háznagy Csávosy, barátságos odújában lázas sürgés-forgás volt, egyre nyílott az ajtó: »Még egy jegyet, még két jegyet!«
Jegyeket adott is a háznagy, de helyeket már a vége felé nem adhatott. Igazi tolongás volt a karzaton. Gyönyörű hölgyközönség foglalta el a középet; a Zichy, Széchenyi grófnők, a bájos gróf Károlyi Melinda, balról Rudnay Lenke és sokan. Olimpuszi látvány volt, kivált az ellenzéknek.
Nekik azért szebb, mert a ragyogó, üde női arcok közt dekorációnak, mint a hajdani padisahok sátraiban három levágott ellenséges fej díszelgett, egymás mellett ülvén ott Gajári Ödön, Dárdai Sándor és Almássy Géza.
A karzat természetesen nem Szacsvay Sándorért gyűlt úgy össze. Apponyi volt a mágnes. Apponyi, a divatba jött Apponyi. Ő ma is kielégítette tisztelőit. A ház Pattija teljesen hangjánál van. Több ízben lázas tetszésviharra ragadta hallgatóit.
De ez úgy volt már azelőtt is s így lesz még igen sokáig (talán nagyon is sokáig), még azután is. Százszor leírtuk már, miképpen beszél és mit beszél. De ha ez nekünk nem sikerült volna is, élt egy bizonyos Moličre nevű ember, s az is leírta már Apponyit egy bizonyos darabban.
Apponyi természetesen nagyszabású volt, mert mikor nem nagyszabású Apponyi? A diadal is teljes. A nagy szónok megrázott mindenkit. Az ülés után meg volt rázva Kőrösi Sándor (akinek ez nagyon jól eshetett, mert csömörről panaszkodott az öregúr), meg volt rázva Krajtsik, meg vol rázva Beöthy Ákos, meg voltak rázva a gyorsírók, a teremtisztek, csak éppen az épület nem volt megrázva és szerencse, mert valószínűleg ki nem állna egy efféle megrázást, de a mamelukok kiállnak mindent.
Nem történt baja senkinek. Apponyi újra előrehatolt gondviselésszerű nagy útján. Dacára azonban ezen előrehatolásnak, az a távolság az ő és a Szapáry széke között nem lett kisebb. Ami elég különös.
De hagyjuk Apponyit. Ahelyett számoljunk be az új szónokokkal. Szacsvay Sándor Kézdivásárhely érdemes képviselője kezdte meg a vitát, mint időkitöltő előfutárja Apponyinak, amíg a főrangú társaság összegyűlik.
Az új csillag csak egyben hasonlít Tisza Kálmánhoz, hogy kék pápaszemet visel. Egyébiránt derék ember, székelyes körteformájú arccal. Bár nem bírt megmenekedni a közhelyektől, mondott sok megszívelhetőt is, de olyan hangon, mint mikor a vajat köpülik; hivatkozott sűrűn Peel Róbertre, Pitt Vilmosra és sok más ilyen pogány nevű urakra, ami nagy szenzációt keltett az új szélbaliak közt, akik eddig nem is sejtették, hogy e híres egyének mind kézdivásárhelyi lakosok és a Szacsvay ismerősei.
Beszélt a választási visszaélésekről, elmondta gúnyosan, hogy Jókait, Mikszáthot csak az oláhok által tudták megválasztatni. (A két skribler éppen jelen volt és szégyenkezve dugta fejét a pad alá.)
Szacsvay körülbelül negyven éves, igen jól táplált úriember. Még igen sokat fog beszélhetni, ha az isten egészséget ad neki, de nagy szónok nem lesz belőle.
Apponyi után Kovács József, a hajdúnánási képviselő mutatta be magát, akivel a szép szakállak szaporodtak meg a Házban. Igaz, hogy már egy kicsit megcsipkedte a dér, de azért még mindig igen csinos szakáll.
Kovács József voltaképp budai ügyvéd, aki azonban inkább beválnék patikáriusnak, amivel nem akarom kisebbíteni Pantocseket. Azért mondom ezt, mert a patikák külső ajtajain Aeskulap lefestett alakja néz így ki, csakhogy amíg az Aeskulap botján egy kígyó van körültekerőzve, addig Kovács Józsefet egy gilisztával kellene ábrázolni, amivel szintén nem akarom kisebbíteni a gilisztákat csak a beszédjére akar lenni gyönge célzás, mely azonban nem oda ütött, ahová célzott, mert a horvátoknak és szászoknak szerzett véletlenül éljeneket és nem Kovács Józsefnek.
Hogy ez pech nem akarom eldisputálni. Egyszerűen referálom az eredményt.
A két bemutatott szélsőbali szónok vékony termést ígér. Egyébiránt majd meglátjuk a többit.
Addig ne konstatáljuk, hogy »ínség van«.
