AZ ÍV
AZ ÍV
XVI. Lajos udvaroncai, mikor a Palais Royal ablakaiban Párizs vészharangjait hallgatták, és a nép az este kivételesen nem volt hajlandó fölzendülni, gúnyolódva mondogatták: »A tehén nem adott«. A mi parlamentünkben is félreverik mindennap a harangokat avatott kezek, ürügy mindig van kéznél botrányra, s nálunk is arra kíváncsiak naponta a Ház látogatói: »ad-e ma a tehén?« Lesz-e botrány?
A tehén nem mindig ad. A Klapka-interpellációkban »kétszer adott«, harmadszor megbicsakolta magát és »nem adott«, ellenben a Hamburger Nachrichten dolga jól beütött. Ma Lobkovitz herceg hadtestparancsnok egy rendelete miatt zengtek
-bongtak az ülés elején a nagy bádog kolompok a baloldalon, és viharról beszéltek de a tehén nem adott.
Igen békésen és csendesen folydogált le az egész ülés napirendje, mely a Csáky tárcájának utolsó részleteit tárgyalta. A vita alig állott egyébből, mint Zichy Jenő gróf, Thaly Kálmán és Csáky gróf hármasban folytatott társalgásából. Csaknem valamennyi tételnél, a múzeumnál, a képtáraknál, a festőiskolánál, a műemlékeknél olyan egyforma volt a vita, mint két tojás.
Felugrott Zichy, beszélt egy keveset, ki tudja mit,
Ekkor fölkelt Thaly, az is beszélt, ki tudja mit,
A t. Ház jobbra-balra dőlt szunyókálva…
Végül fölállt Csáky s megdicsérte a szép érdeklődést.
Ekkor új strófa kezdődék. Thaly volt szóláson.
Utána jött Zichy, s bús hangon énekelt egy darabig.
A t. Ház jobbra-balra dőlt szunyókálva…
Végül fölállt Csáky s megdicsérte a szép érdeklődést.
Ekkor fölkelt Thaly, az is beszélt, ki tudja mit,
A t. Ház jobbra-balra dőlt szunyókálva…
Végül fölállt Csáky s megdicsérte a szép érdeklődést.
Ekkor új strófa kezdődék. Thaly volt szóláson.
Utána jött Zichy, s bús hangon énekelt egy darabig.
A t. Ház jobbra-balra dőlt szunyókálva…
Végül fölállt Csáky s megdicsérte a szép érdeklődést.
Azaz, az Andrássy Tivadar gróf csinos, tartalmas beszédét, mely a jobb oldalon nagy tetszést keltett, még ki kell emelnünk. De a közoktatási vita is véget ért. Csákyt megéljenezték jobbról is, balról is, a pomázi Gül Baba, Luppa Péter pedig ezalatt úgy fölrózsázta megint a Házat, hogy szinte képtelenség volt ezt ma viharosnak elképzelni.
Végre jött az indemnitás ügye. Wekerle válaszolt Horánszkynak az interpellációjára, bizonyítva, hogy a törvény hatálya június elsejétől kezdődik. Horánszky erre nekirontott Szapárynak, aki viszont Keserű Nándorral váltott néhány szót.
Eddig minden rendben van. Máskor is így szokott ez lenni. Ámde most a kormánypártnak eszébe jutott, hogy kireparálja a szerdai vereségét egy név szerinti szavazással.
Az ellenzék fölmordult. Ezt nem engedi. Károlyi Gábor kivett fiókjából egy húsz képviselő által aláírt (készletben álló) iratot, melyben az aláírók a szavazásnak a következő ülésre halasztását kérik.
Igen ám, de tegnap már elhatározta a Ház, hogy holnaptól kezdve nem tart ülést. A szabadelvű párt erre meghátrál és nem kér név szerinti szavazást. Már most nincs értelme az ellenzéki kérvénynek (de hiszen azelőtt se volt), és mindenki azt várja, hogy visszaveszi.
Hm, de nem veszi vissza, mert úgy tetszik hogy a tehén akar adni!
A jobboldal zúg és méltatlankodik.
Halljuk az aláírt neveket!
Lázár Árpád jegyző olvassa:
Károlyi Gábor, Csanády Sándor…
A jegyző megakad, nem tudja kibetűzni a következő nevet. Kun Miklós a szélsőbalról rámordul:
A jegyzőnek olvasni is kell tudni!
Ellenzéki jegyző! hahotáz a jobboldal harsogón. (Jólesik a bosszúságra ez a kis csemege.)
A jegyző végre kisilabizálja a nevet és megmenti a történelem számára: Pogrányi József.
Hol van? rivall a mameluktábor.
Pogrányi nincs sehol. Lázár Árpád pedig akármilyen kétségbeejtő arcot csinál, nem tudja elővarázsolni. Folytatja az olvasást:
Thaly Kálmán, Vajay István…
Hol van? tör ki ismét a fergeteg. Óriási zaj támad. Emitt is, amott is emelkednek föl a padokban »házszabályszónokok«, akik mint a cölöpök, mereven állnak a hullámzó tengerben, farkasszemet nézve egymással. Polónyi fölront az elnökhöz és rá akarja vétetni a nevét az ívre… Az elnök megtagadja. A csöngettyű egyre perlekedik és rimánkodik a zajban. A tehén csakugyan ad!
Horváth Gyula megrezgeti mindig lázas hangját. Csendet követel az elnöktől vagy oszlassa föl a Házat. Bokross a házszabályokból azt magyarázza ki, hogy a szavazást e jelen körülmények közt másnapra kell kitűzni. A Ház változtassa meg előbbi határozatát és tartson holnap is ülést.
De ez nem tetszik a hegyen. Polónyi azt bizonygatja, hogy a szünet utánra kell halasztani a szavazást. Ez így szebb lenne. Fenyegetőzik egy kicsit Lobkovitz-cal is.
Végre fölkel Ugron Gábor és férfiasan felszólítja az indítvány aláíróit, hogy tekintettel a koronázási ünnepre, vonják vissza kérelmüket.
Ni, és ez az okos beszéd tetszik. A higgadtabb elemek a hegy aljából rászólnak Károlyi Gáborra, az indítvány benyújtójára:
Vedd vissza a kérvényt!
Az azonban köti magát. Ő nem veszi vissza. Szerencsére éppen Szapáry beszél, s ezalatt a korifeusok körülcirógatják a grófot. Vegye vissza azt a papirost… Ámde nem használ ez sem. Károlyi nem tágít. A miniszterelnök már befejezte szavait és az ország tanácstalanul áll abban a dilemmában: tartson-e holnap országgyűlést, vagy várja meg, amíg Károlyi Gábort megpuhítják.
Mert a radikális grófot ott puhítja Apponyi, Irányi, Ábrányi, Bartók, Bánó a szögletben és Bánffy izgatottan várja az eredményt… De az Apponyi »szirén-hangja« is kevés Károlyinak. Az elnök nem tudja, mit tegyen. Időt, időt! Valaki fölkiáltja hozzá:
Kérünk öt percet!
Ez jó eszme. Az elnök megadja az öt percet és ezalatt az aláírók nagy része visszavonta aláírását az ívről.
Erre aztán a Ház egyszerű felállással tudomásul vette a miniszter válaszát.
A tehén eszerint adott de nagyon keveset.
