AZ ELNÖKVÁLASZTÁS
AZ ELNÖKVÁLASZTÁS
Délután négy óra körül Janicsáry Sándor letette a töviskoronát és leszállt az elnöki trónusból. (Dózsa György óta nem szenvedett annyit magyar ember trónon, mint ő.)
De mielőtt helyét átadta volna utódjának, még egypár felhőcske tornyosodott elnöksége egére. Az egyiket Károlyi Gábor támasztotta, aki ma korán kelt, mert eszébe jutott, hogy a korelnök napja már hanyatlóban van, és ő még egy megrovást sem fogott tőle. (Mit szólnak ehhez a ceglédiek!)
Bejött lihegve és már a folyosón tudakozódott futtában:
Megvan-e még a korelnök?
Egy kormánypárti hang maliciózusan felel:
Az megvan, de siess… mert már itt vannak nemcsak a janicsárok, hanem a Károlyi Gáborok végnapjai is!
Odabenn a gróf mindjárt belekötött Gyöngyössy teremtisztbe, aki a horvátok közt szavazólapokat osztott ki az elnökválasztásra.
Hivatalosan osztogatják a voksokat, nem járja! rikácsolá.
Majd felfutott az elnöki emelvényre, s onnan kiabált le:
Ne korteskedjenek hivatalosan!
Nagy zaj támad. A jobboldal zúg:
Rendre! Utasítsa rendre az elnök Károlyit!
Az aga azonban hallgatott, gondolván, majd elintézi Károlyi a baját a teremtiszttel nélküle is. Aminthogy úgy is lett.
A másik vihar okozója Fenyvessy Ferenc volt, aki meg nagyon későn kelt föl.
Nála volt az ötödik osztály jegyzőkönyve, mint előadónál, s minthogy nem volt jelen, az osztály elnöke, Bokross Elek tette meg jelentését helyette az osztály határozatairól emlékezetből.
Ebből nagy zenebona támadt. Polónyi, Ugron tiltakoznak, és száz hang förgetege szólítja az elnököt, hogy csináljon rendet.
Az aga azonban megint hallgatott, gondolván, majd elintézi Fenyvessy a baját a világgal nélküle is. Aminthogy úgy is lett.
Mert csakhamar megérkezett ragyogva, csillogva Fenyvessy, boldog mosollyal ajkán, hogy sikerült így megtréfálnia a Házat. A miniszterelnök oh gyönyör! már éppen az ülés fölfüggesztését indítványozta addigra, amíg megérkezik Fenyvessy. Oh be kár, hogy ily hamar megérkezett. Mily szép lett volna, ha Clio ezt jegyzi föl a napról:
»Magyarország törvényhozása kénytelen volt egy negyedóráig szünetelni, mert Fenyvessy Ferenc képviselő kissé sokáig öltözködött«.
Így azonban Fenyvessy egyszerűen megoldotta a kérdést azzal, hogy felolvasta a jegyzőkönyvet.
A harmadik örvény ott nyílt meg Janicsáry lábai előtt, mikor a határozatot kellett kimondani. Az aga is Antoniusszal tart: »Én szónok nem vagyok«. Abba bizony belesült. Megakadt, törülgette izzadt homlokát, rázta fejét keservesen.
Madarász apóban, aki a házszabályokkal fegyverzetten, mint egy poroszló kíséri egyre az elnökutód szavait, fölébredt a lelkiismeret.
Én vittem a bajba, illő, hogy én húzzam ki belőle gondolta magában. Azután elkezdte nagy komolyan diktálni a mondandókat:
Tagsági…
Az aga mohón kapott a segítségen. Rámondta:
Tagsági…
Jogukat…
Jogukat ideiglenesen gyakorolandják ugrik át a veszedelmes árkon a korelnök, befejezve a kijelentést.
Ezután következett az elnök-választás, melyről az ellenzék azt hirdette, hogy ez lesz Szapáry Mohácsa.
A karzat szinte roskadásig tele volt kíváncsiakkal, mert az ellenzék azt hirdette, hogy Csaba királyfi eljő seregével megsegíteni a jó Péchy Tamást… De lenn is zsúfolva volt minden pad, jobboldalon, baloldalon. A kormánypárti vidék sűrű fejerdőjét vizsga tekintettel kémlelték a baloldalról keresve-kutatva a malkontenseket.
A szavazás a már nem szokatlan tüntetések közt ment végbe. Éljeneznek, tapsolnak, Apponyinak a baloldal, Szapárynak, Tiszának, Podmaniczkynak a jobboldal. Csak éppen abban különbözött kissé a demonstráció, hogy a mamelukok éljene ma hangzatosabb, elnyúlóbb, kiadóbb volt.
Majd összeszámlálják a voksokat. Minden második ember a szavazatok számát jegyzi a helyén (maga a miniszterelnök megy elül a jó példával).
Bánffy Dezső báró mindjárt eleinte előnyben van, s többsége folyton nő. Csaba vezér serege pedig nem jő. Eleinte egyideig még 10-20 közt váltakozik a többség, de aztán fölemelkedik diadalmas magasságig – 85 szótöbbségig.
Így hirdette ki az elnök a jobboldal viharos éljenzése közt.
Az elnök után megválasztották az alelnököket (Bokross, Andrássy Tivadar gróf), a jegyzőket (Esterházy Kálmán gróf, Széll, Schober, Molnár Antal, Josipovich, Szederkényi) és háznagyot Csávosy Béla személyében.
Janicsáry korelnöksége is véget ért, s az öregúr helyét olyan talpraesett búcsúbeszéd kíséretében hagyta el, hogy Homer istenei is a hasukat fogták tőle.
Nyomban utána fölvonult az elnöki emelvényre fényes díszmagyarban az új elnök s oly tartalmas, higgadt, de erényes hangú beszéd kíséretében vette át a méltóságot úgy, hogy a legturbulensebb elemek is elkomolyodtak tőle.
