A HELYZET
A HELYZET
(Csevegés)
Itt a tél a küszöbön, pokrócosan állnak már a fiákerosok lovai odakünn, az utolsó télikabát is előkerült a zálogházakból, csak a lapok vannak még nyári mezben, s nyári koszton. Mert a t. Ház még nem ülésezik.
A nyári és a téli koszt között az a különbség, hogy télen azt mondja az újságíró:
– Mit kellene megírni?
Nyáron pedig azon tűnődik:
– Mit kellene kigondolni?
Azaz dehogy tűnődik; hiszen megvannak már az ős témák: egyet ütni a rendőrségen, belekötni az esztergomi érsekbe, vagy lehordani a megyei árvaszéket. Rászolgál mind a három.
Csináltuk is bőven mind a hármat, de a legnagyobb sikerrel ütöttük a prímást. Mert őeminenciája fogta magát és per mops visszaütött. Kevés híja, hogy nem sikerült udvaroncainak kimarni a »Pesti Hírlap«-ot az ottani kaszinóból.
Ami éppen olyan akció volt, mintha mi megharagudván a prímásra, a papi javak konfiskációjának terére lépve, amellett izgatnánk, hogy a prímás földbirtokaiból el kellene kobozni egy katasztrális holdat.
De a publikum most nehezen melegszik, akár a papok ellen, akár a papok mellett, mikor olyan nagy kérdés tartja ébren, mint a regále megváltása.
Ez a kormány utolsó ötlete, amellyel még tartani lehet a dzsentrit. Több már nem lesz. Pedig nagy leleményességet fejtett ki.
Az első elmevillanat volt a honvéd lovak. Hogy mikor már a nemes urak lovait ellicitálja a bíróság – még mindig legyen mit fogni a bricska elé.
A másik mentő szikra a kataszteri intézmény volt. Hogy mikor már a honvéd lónak sem tud enni adni a nemes ember, akkorra meg legyen terítve az állami asztal számára.
Omne trinum perfectum. A harmadik isteni sugallat a regále-megváltás. Az utolsó kenyérmorzsák, amiket a fiók alján talált meg Tisza Kálmán.
Eleinte nagyon ridegnek ígérkezett a beváltás. A dzsentri még haragudott is.
Hanem aztán lassankint kigömbölyödtek a predikátumos arcok. Tisza már az ankéton engedett valamit. Most már bizonyos, hogy a Házban is engedni fog valamit. S ha a Házban is enged, méltán jogot tarthat rá a főrendiház, hogy ott is engedjen. Hiszen a méltóságos uraknak van a legtöbb regáléjok.
A regále-javaslat és a költségvetés letárgyalása után, mint politikai körökben biztosra veszik, Tisza leteszi a pénzügy tárcát, melyet olyan nagy tisztességgel, és nem minden virtus nélkül kezelt, s azt és a most már meggazdagított nemességet átadja Wekerlének:
– Én eleget adtam nekik. Próbáld meg tőlük visszaszedni!
Ő maga régi szerelméhez, a belügyi tárcához megy, s első dolga lesz új lakatot csináltatni az íróasztala fiókjára, ahonnan annyi ellenzéki beszéd-anyag került ki a múlt esztendőben.
A politikai világ legnagyobb eseménye egyébiránt nem az, hogy Tisza leteszi a pénzügyminiszteri tárcát tavaszkor, hanem hogy Krausz Lajost igazolták.
Kisült ugyan, hogy vesztegetett, hogy minden szavazatot pénzen vett, de azért igazolták.
Benne van a törvényben, hogy aki veszteget, nem lehet képviselő, de mégis igazolták.
Letették a képviselő-bírák a Ház színe előtt az esküt, hogy a törvény szerint fognak eljárni, de mégis igazolták.
Igazolták pedig azzal az indokolással, hogy a korrumpált kerületet jutalmaznák, ha még egy választás lenne ott.
És ebben legalább van bizonyos következetesség.
Mert négy év előtt a szentendrei kerületből is azért igazolták Krausz Lajost, hogy ne legyen megjutalmazva a korrumpált kerület.
És biztosra lehet venni, a jövő országgyűlésen is azzal fogják igazolni Krauszt (ha még akad olyan bolond, aki kérvényez ellene), hogy azt a kerületet, ahol föllépett, ne jutalmazzák.
Tagadhatatlan, hogy nagy jutalmazása az a népnek, ahol Krausz föllép, de minek azt ilyen nyíltan kimondani, mert egyszer csak megéljük, hogy minden kerület versenyezni fog érte, mint Homeroszért a városok, s a központi végrehajtó bizottság általános választások idején úgy fogja odaadni jelöltül – mint valami nagydíjat.
