ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 13.]
ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 13.]
A képviselők lassan gyülekeztek, az ülés kezdetén csak a mérsékelt ellenzék volt jelen teljes számmal.
Nagy esemény készült e pártban: szűzbeszéd. Ez olyan, mikor egy meddő és megvénhedett családban váratlanul gyereksírás hangzik föl. Nagy az öröm, édes pír játszik a szülők arcain, becézgetve fogják körül a nagyreményű csecsemőt, s andagolva hallgatják a rég nem hallott hangokat.
Más, boldogabb pártokon ez mindennapos esemény. De a mérsékelt ellenzéken fehér holló. Meddő párt, melynek nincs ifjúsága, s mely csak örömtelen emlékeken rágódik.
A mai szűzbeszédet Bolgár Ferenc, a különben ismert katonai író tartotta. Előtte azonban Thaly beszélt. Az újoncjutalék megajánlása volt szőnyegen.
Thaly ma higgadtan beszélt, bár a nyugalmazott honvédtábornokokat is szóba hozta újólag. Ma azonban inkább a szemrehányás moll hangján szólt Fejérváryhoz, hogy mért nem nevezték ki a honvédtábornokok valamelyikét ezredtulajdonosnak vagy a testőrség főkapitányának.
Utána Bolgár Ferenc nevét szólítá a jegyző. Bolgár rokonszenves külsejű ember, értelmesen, szakavatottan, bár még a kezdet nehézségeivel küzdve beszélt. Neve először egy párbajgyben lőn ismeretes, midőn alezredes ellenfelét agyonlőtte. Az a lövés jó protektora volt. Magyarországban egyáltalán a pénz, asszonyok, rokonság és Tisza Kálmán mellett jó protektor a mandátumhoz a pisztolycső is. Az mindegy, akár meglövik az embert (csak úgy ne, mint Literatyt), akáőr ő lő meg másokat. Egész csapat meglőtt ember van a Házban, akik hálára vannak kötelezve a pisztolycső iránt.
Bolgár e nélkül is megérdemelte helyét a parlamentben. Higgadtan, okosan beszélt, a törvényjavaslatot elfogadta, de sürgette a véderőtörvény revizióját. Statisztikai adatokkal bizonyította, hogy nálunk a katonát a mai hadszolgálat elsatnyítja, s derültséget keltett azzal a kimutatással, hogy hadseregünk 267 718 főnyi állományából évente 281 634 a beteg, ami persze úgy értendő, hogy egy katona többször is maródit jelent. Ő ennek okát a hiányos élelmezésben látja.
Fejérváry báró ma is kicsiholt egypár ügyes élcszikrát, mellyel megnevettette a Házat. A miniszter jól tudja, hogy a tréfa a legjobb fegyver a mi parlamentünkben, és ezt a fegyvert ügyesen forgatja. Nem ismerte el, hogy igaz az, amit Bolgár állított hadseregünkről, mert akkor az csupa rokkantakból állana, márpedig hiszi, hogy a Monarchia lakossága, de különösen a Monarchia szép neme ezt el nem ismeri. Ami pedig a beszállásolást illeti, Bolgár azt állítá, hogy azon ezredekben legjobb a katonák egészségi állapota, melyek saját hadkiegészítő kerületeikben, otthon fekszenek, mert hazulról is kapnak élelmet, mire Fejérváry báró sietett megjegyezni, hogy a territoriális rendszer el van fogadva, de hogy minden katona mamájánál maradjon, az lehetetlen. (Képzelhetni, micsoda kaviár lesz ez a vicc holnap a Stibli-hadnagyoknak.)
Thalynak azt felelte a miniszter, hogy Máriássy szolgálati ideje alatt sok kitüntetésben részesült, hogy véletlenül nem abban, amit Thaly szánt neki, arról nem tehet.
– Amelyben Fejérváry részesül – csördítette közbe Thaly.
– Legyen Thaly a miniszter – felelt Fejérváry –, akkor ő fog tenni javaslatot.
E szavakat is nagy derültség követé a jobboldalon.
Volt még néhány személyes felszólalás az ellenzék részéről, ahol ma zokon vették a miniszter tréfáit, az elnököt is megrótták, amiért jogát néha átengedi Fejérvárynak, s a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadták.
Ezután a marhaegészségügy rendezéséről szóló szakaszt vették elő. Ezt a törvényjavaslatot minden párt a magáévá tette, sőt az ellenzékiek meg is dicsérték a kormányt érte. Hosszúra nyúlt a részletes tárgyalás, a Ház gazdái mind fölszólaltak, ki a saját állatgyógyász tapasztalatait, ki az apjáét beszélte, vég nélkül döcögtek át a vitán a gebék, ökrök, juhok árnyai a múltból, régmúltból, jelenből és jövőből, míg végre a 14-ik szakasznál megszakíttatott a tárgyalás s a holnapi ülésre halasztatott.
