ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 15.]
ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 15.]
Tisza Kálmán ma válaszolt Eötvösnek a kaposvári mandátum ügyében az összminisztériumhoz intézett interpellációjára.
A válasz előre látható volt. Tisza Kálmán ma ismét abba a nem irigylendő helyzetbe került, midőn barátjai rossz ügyét az ő erős, hatalmas egyéniségével kellett megvédenie.
Ez az egyéniség rideg, egyenes, puritán. Mint egyed, megközelíthetlen. Szikla nem áll szilárdabban gránitalapján, mint ő áll a liberalizmus és alkotmány talapzatán. Ő Magyarország premierje, és minden érdek billentyűinek birtokosa, megbukhatik Debrecenben, Ugrán, de Széchenyi Pál, a minisztertárs nem bukhatik meg Kaposvárott. Ővele megküzdhetett egykor győzelmesen, saját birtokán egy huszonnégy éves, ismeretlen nevű fiatalember, de Széchenyit (és a többi hívét) megvédi akár egy ország közvéleményének viharával, akár a mélységes poklok haragjával szemben.
A képviselők tíz órára nagy számmal foglalták el a padokat. A hangulat, mint a kaposvári kérdésnél mindig, izgatott volt. Egyik oldalon az ellenzék örökké hullámzó két árnyalata, másik oldalon a kormánypárt csöndes, hallgatag nagy tábora.
Az Eötvös által aposztrofált miniszterek, Széchenyi kivételével (ki beteg), egymás után adták meg a választ, ami már magában is különös érdekességet kölcsönzött az ülésnek. Tisza válasza abban kulminált, hogy sem a központi választmánynak, se a miniszternek nem szabad beleavatkozni a szabály és törvény szerint kiadott mandátum érvényességébe; hogy nem tartja a fölség jogai közé azt, hogy egy, a képviselőház által végrehajtott verifikáció fölött ítéljen. (Eötvös ugyanis azt kérdezte interpellációjában, milyen jelentést tesz Széchenyi mandátumáról őfelségének?) És végül, hogy az nem férne össze a tisztességgel, ha Széchenyi lemondással a mandátumról megbélyegezné a bíráló bizottság többségét.
Orczy és Fabiny válaszai ugyanazon tenorban voltak tartva, mint a miniszterelnöké: a beavatkozás a Ház jogkörének korlátozása lett volna.
Eötvös hosszasabban polemizált a miniszterekkel. Beszéde, mint rendesen, most is humoros részekben bővelkedett, melyekkel megnevettette a háborgó ellenzéket. Fullánkjait kivált a bíráló bizottság kormánypárti tagjaival éreztette, no meg Fabinyval, akit ma keményen szorongatott úgy, hogy az másodszor is szót emelt védelmére. Tisza Kálmánt azzal bosszantotta, hogy nagyon megdicsérte Deák Ferencet, mint akinek befolyása alatt ilyen eset nem történhetett volna.
Tisza Kálmán se maradt adósa. Viszontválaszában ő meg azt hangsúlyozta, hogy a Ház megrovást nem fogad el senkitől – és e senki között ott van Eötvös Károly képviselő is.
Csakhogy e senki között ott van az egész közvélemény is. Ez a legnagyobb Senki minden senkik között.
A többség persze elfogadta a válaszokat.
