A HÉT TÖRTÉNETE
A HÉT TÖRTÉNETE
(Politikai fecsegések)
[nov. 14.]
Kaulbars t. barátunk, aki egész nyár óta mulattatja Európát, kezd halaványodni kissé; a változatos keleti drámában két új személy lép ki a színre, egy dán királyfi, Valdemár és a mingréliai herceg.
A dán királyfi a szobranje választottja.
Mikor azt kérdezték tőle, elfogadja-e a fejedelemséget, így szólt:
– Kérdezzék meg a feleségemtől.
A felesége így szólt:
– Meg kell a papától tudakolni.
Az ipa, a dán király, így szólt:
– Majd megkérdezem a leányomtól.
Lánya, az orosz cárnő, azt sürgönyözte neki:
– Kérdés, mit fog a férjem mondani.
Óh, a diplomácia csupa gyöngédségből áll.
A cár pedig hihetőleg azt fogja mondani:
– Az ördögbe is, várjuk meg előbb, mit mond a dologhoz Szécsen Antal a magyar delegációban.
Hanem addig is keresteti nyakra-főre Mingrelia hercegét, aki valahol a Kaukázusban csavarog és aki már egyszer szuverén fejedelem volt, de önként odaadta öröklött országát, Mingreliát a cárnak.
Jó fiú… Megérdemli, hogy még másodszor is kapjon egy elajándékozni való országot.
*
A delegáció az előőrsi csetepatékat ejtette meg a héten. Grünwald Béla, e szeretetreméltó államférfi fojtogatta egy kicsit a közös hadügyminisztert a katonai reáliskolában honos szellemért. Egy külön magyar katonai iskola óhaja is felmerült, ami különben majd minden évben előfordul a delegációban. De a hadügyminiszter rendesen el tudja oszlatni a hazafias aggodalmakat.
Az első évek egyikében ez volt a mentség:
– Elvben elfogadja a magyarországi katonai iskolát a kormány. Csak pénzkérdés az egész. Az idén azonban úgy vélem, sokkal jobban igénybe van véve a népek áldozatkészsége, hogysem proponálhatnám. Gazdálkodjunk, uraim.
– Helyes, helyes – kiálták a delegátusok és a katonai iskola elmaradt.
A következő évek egyikén eszébe jutott valakinek, és kiásta az eltemetett katonai iskola ügyét.
– Isten neki, adunk rá pénzt is, csak már legyen. A hadügyér akkor ezt mondá:
– Ugyan minek, kérem. Itt vannak a kimutatások, hogy az idén az eddigi katonaintézetek is kongnak. Majd, ha szükség mutatkozik.
Azóta ez a kérdés is egyik tengerikígyója a delegációnak, de természetesen minden eredmény nélkül.
Mert e két argumentum – két ismétlőfegyver a hadügyér kezében.
Jó esztendőben, mikor pénz van rá, a tanítványok hiányát hozza fel.
Rossz esztendőben pedig a pénz hiányával vágja el a kérdést. Vagy növendék nincs, vagy pénz nincs.
Ezúttal remélhetőleg még könnyebb dolga lesz őnagyméltóságának.
Biztosan használ már az utóbbi argumentum, évről-évre.
*
Ma végre, szombaton, tetőpontját érte el érdekességben a delegáció bizottságainak tanácskozása. Kálnoky tartotta expozéját a külügyi albizottságban s a keresztkérdések tüzében gombolgatta ki a gérokkját.
De ez már nem az én témám. Ezt a vezércikkíró fogja fülön.
Hát nem is beszélek róla, hanem beelégszem az események morzsáival.
Azt a harcias jóslatú véletlent csak éppen megemlítem, hogy ugyancsak ma próbáltak meg új ismétlőfegyvereket is a lövöldében.
Sokan nézték a muszkairtó szerszámokat. A többi közt ott volt Ivánka Zsigmond is, és azt a kritikát kockáztatta meg:
– Ennek a puskának magam is kiállok.
– Könnyű bátyámuramnak – elméskedék egy delegátus mameluk –, ha már azóta megint felvarratta a nadrággombját.
(A báró Majthényival való párbajban ti. a nadrágja gombja fogta föl a golyót. )
*
De nem volna ez a hét teljes, ha kihagynám belőle, hogy Tisza Kálmán betegen feküdt.
Tisza betegen! Hát hallott már ilyet valaki?
És éppen ilyenkor, mikor a delegacionális háború kezdődik.
De noha nem vett részt semmiben, a hír mégsem hagyta ki a kombinációkból, még a betegségét sem.
Azt rebesgették róla, hogy azért van távol mindentől, mert »rossz lábon áll Kálnokyval«. Amiből annyi igaz is volt, hogy valóban rossz lába van.
Belévette magát a csúz és az hasogatta e héten a lábait.
Őfelsége a király is meglátogatta beteg miniszterelnökét, amivel roppant dicsekedni fog otthon a falujában Urbanovszky Ernő és Prileszky Tádé.
Azonban mint a jó katona, ha a trombitát megfújják, a mai expozéra őexcellenciája is elfeledte a fájós lábát és felcihelődött.
Komoly, ünnepélyes arccal hallgatta a Kálnoky kinyilatkoztatásait, mintha hinné.
És pislogott, mintha nem hinné.
