CSEVEGÉS A MEG NEM IJEDÉSRŐL
CSEVEGÉS A MEG NEM IJEDÉSRŐL
Most már a vonal alatt is csak egy jogosult téma van: a Jansky-ügy. Szerelemről, divatról, mulatságos kalandokról hiába írnánk ilyen háborús világban. Még az asszonyok is szívesebben olvasnak most az egy nap alatt híressé lett tábornokról, mintha a hadnagyokról írnánk nekik.
Minden szem a nagy politikai sakkjátszmára van függesztve, mely Bécs és Budapest közt folyik. Egész káosz már a tábla. Középen a király – és a figurák indulóban, tarka össze-visszaságban a mieink és az övéik. Minden figura áll, még Janskyval is csak az imént tettek egy mozdulatot Pécsre, »sakk Tiszának«. Apponyi tisztelt barátja, Belcredi áll, Taaffe mozog – csak egyetlen bástya van eddig kiütve: Falk Miksa.
Hanem azért a parti nagyon rosszul áll ma ránk nézve. Még Tiszának van két mozdulata – úgy mondják – vagy jobbra, vagy balra s ezzel alkalmasint bevégződik a kellemetlen játék.
Aki azonban a bécsi lapokat nem olvassa, az hiába keresné az események válságszerű komolyságának nyomait a magyar politikai körökben.
A mi »generálisunk« (nomen est omen) tegnap is Bécsből visszajövet olyan vígan lépegetett a folyosókon mint azelőtt.
Nyugodt, most napsütött arcán nem látszott semmi felhő, édesdeden nevetett hű mamelukjainak ötletein, s amikor azt kérdezték, mit csinált Bécsben, mosolyogva jegyezte meg:
– Hagyjátok el. Nagy petróleum-szag van most ott.
De nyugodtságot könnyen lehet tettetni is s a kedélyesség álcájával takarni el a forrongó indulatokat, végre is illendő dolog egy államférfiútól. Ebből el nem igazodhat a pszichológus.
Hanem az aztán egész biztos fogantyú a lélekbúvárnak, hogy a Szapáry és Horváth Gyula-féle affér egészen elbúsította a generálisunkat. Mert akit egy ilyen kicsiség annyira képes elkedvetleníteni, arról biztos, hogy más nagyobb baja nincs.
Az hát tárcaírói szemmel bizonyos, hogy Tisza nem ingadozik, vagy ha ingadozik, egy csöppet sem bánja saját egyéni szempontjából a dolgot.
A mamelukok teljes kevélységgel sorakoznak vezérök mellé. A veszedelem érzete még csak közelebb hozza őket. A klub fülledt helyiségei megtelnek esténkint, s mintha a világon minden a legjobb rendben volna, senki sem hozza elő a Jansky-kérdést. A legközömbösebb témák keringnek a tapétán. Maga a generális is leül tarokkozni s olyan figyelemmel és szerencsével játszik két nap óta, hogy még Péchy Tamás az ország legnagyobb tarokkistája is irigyli.
Annak az ijedelemnek és megrökönyödésnek, amiről a bécsi lapok írnak, éppen semmi nyoma a magyar politikai körökben.
Mindössze Urbanovszky ellenében ejtenek ki egy-egy célzást.
– Hurcolkodunk Ucsu, hurcolkodunk innen nemsokára.
És az öregúr, aki már két évtizede szundikál ugyanazon az egy dívánon s aki a fúziókor kimondta, hogy ahhoz a párthoz áll, amelyik ezt a klubhelyiséget kibérli, bús önmegadással morogja:
– Nem bánom, hurcolkodjunk.
Beöthy Algernon összeállította már a bukás esetére a miniszteri lisztát is. Miniszterelnök: Edelsheim-Gyulai, – belügyminiszter: Belcredi, – hadügy: Jansky stb. (Szilágyi Dezső még ebben a lisztában sincs benne.)
Ha még Urbanovszky sem fél a bukástól, képzelhetni, mennyire nem fél tőle a többi. Egy titokban dédelgetett gondolat csiklandozza az embereket: »Hm, ha még egyszer balközépiek lehetnénk.« A párt visszakapná a fiatalságát.
De legszebben az jellemzi a kormánypárt ragaszkodását vezérével szemben, hogy noha tele vannak a bécsi lapok azzal, mintha Tisza megígérte volna őfelségének híres parlamenti nyilatkozatának rektifikálását, erre az esélyre egyetlen ember sem gondol a Tisza környezetében. A magyar felfogás nemességét semmi sem mutatja jobban. Tisza jelleme erre nézve nekik a kezesség.
Még az ellenpárt is képtelenségnek tartja azt, hogy Tisza valamit visszavonjon. Az egyesült ellenzék egy vezértagja úgy nyilatkozott erről:
– Egy külföldi nagy lap számára éppen e napokban végeztem be a Tisza jellemrajzát. Két éve dolgoztam rajta és harminc éve ösmerem már Tiszát. Azt hiszem tökéletes művet írtam róla. De ha most a nyilatkozatot rektifikálná, vagy magyarázná, kénytelen volnék összetépni a kéziratot s azt kellene tartanom magamról, hogy annyi emberismeret sincs bennem, mint egy csirkében.
Tisza megbukhat, de önmagát és az országot meg nem alázza.
De ha Tisza Kálmánt megbuktatják ebben a kérdésben, akkor itt is petróleum-szag lesz ám, nemcsak Bécsben.
A lázas vérlüktetés ma mégcsak a lapokban van. Hírhedett flegmánk még lenyom bennünket, de a lusta vér már melegszik… egyre forróbb…
Különösen a Jansky tábornok visszatérése méltán költheti fel a legnagyobb aggodalmakat. Hol fog e kamarillaszerű kihívás végződni?
Vajon gondoltak-e arra Bécsben mikor ezt a nekünk kellemetlen generálist visszaküldték a nyakunkra, hogy néha mi magunk is szoktunk, úgy minden ötven vagy száz esztendőben egyszer generálisokat csinálni.
Itthoni készítmény az igaz, – de azok olyankor mégis nagyon kellemetlenek nekik.
