A PLETYKA
A PLETYKA
Mikor sok hír terem egyes időszakonkint, az akkor annak a jele, hogy a társadalom unatkozik.
Ha a miniszterek és fátumok nem csinálnak eseményeket, azonnal detronizálja őket a pletyka, s ha az nekiesik, csinál az annyi eseményt, hogy meg lehet tőlük csömörleni.
Eleinte csak a halálhír kovácsolásra adta magát.
S eleinte csakugyan hitték (mert néhány ember valóságosan meghalt) a koholt halálhíreket is. Utoljára aztán nem hitték el az igaziakat sem.
Végre kiadták a halálhírnökök a legutolsó tromfot, valaki azzal a hírrel lépett föl egy este:
– Kozarek felakasztotta magát!
Nosza, a »hóhér-tragédia« híre hirtelen elterjedt a városban, s az egyik szerkesztőség menten kiküldte egyik legszemesebb reporterét a gyászesemény színhelyére.
Későn este vergődött Kozarek lakására a reporter, s bezörgetett az ablakon.
Az ajtó csikorogni kezdett belülről, s egy alak jelent meg a szuroksötétségben.
– Mi az? Mit akar? – kérdé.
– Én X. újságreporter vagyok.
– Mit akar? Nincs most sehol végrehajtás!
– Az a hír van elterjedve a városban, hogy Kozarek felakasztotta magát.
– Mondja meg az úr nekik, akik azt beszélik, hogy szamarak. Nézze, éppen én vagyok az a Kozarek. Nincs semmi bajom. De hogy is juthat ilyesmi eszökbe az embereknek? Hát micsoda okom lenne az öngyilkosságra? A hivatalomat pontosan végzem. Dolgaim hála istennek, nagyon jól mennek. Én vagyok ebben az országban a legmegelégedettebb ember.
A halálhírek után jöttek a kinevezési hírek. Mert ezekre kezdett járni jó idő. Egypár olyan kinevezés történt, hogy azok után most már minden kombináció valószínű.
Teremnek is a kombinációk, mint a gomba.
Beszélték, hogy Tisza átédesgette Szilágyi Dezsőt. Szilágyi Dezső lesz az igazságügyminiszter. De akkor mi lesz Pulszy Guszti? Sőt ez esetben helyet kell csinálni Paulernek.
Nos, Paulert ki fogják nevezni a Kúriához elnöknek.
Később azonban kisült a Szilágyi Dezső átpártolásáról, hogy pletyka. Minek venne be Tisza fölösleges terhet a hajójára, mikor úgyis minduntalan ki kell onnan hajigálni egy csomó mamelukot. Szilágyi tehát marad, de ha a Szilágyi elmenetele meg van cáfolva, azért a Pauler elmenetele még nincs dementálva, tehát Pauler megy (azt már elfelejtették a hírgyártók, hogy a Pauler elmenetele csak a Szilágyi kombináció folytán lett kifundálva), s ha Pauler megy, valaki mégis lesz igazságügyminiszter. De ki? Elő kell venni a jeles bírákat sorba, s mint a rosta forgatásnál, valamelyik névnél csak megakad a valószínűség.
Amint ezzel is végzett a mendemonda, jött közbe egy valódi esemény, hogy Thaisz elment, ami olyan volt, mint a kialudni készülő tűzre a szalma.
Most már megint beleszabadult minden találgatni szerető ember a legkülönfélébb tervezgetésekbe, ahol valami üres helyet találtak. Ahol pedig nem találtak üres helyet, hát egyszerűen ellökték valahova azt, aki rajta ült.
Így lett Horváth Gyulából kinevezendő főkapitány. A szép szőke Keglevich István elmozdult Nyitra megyébe főispánnak. (Mire való volt így megszomorítani a szegény Zsámbokréthy Józsefet!)
A jó Bornemissza Ádámból szintén főispánt csináltak Sárosban. (Van most szófia erről a svihákok vármegyéjében.)
A bőkezű pletyka, aki így belesegít Tiszának az ország kormányzásába (annyit bizony az is megér befolyásos dolgában, mint akármelyik tagja a kabinetnek), még Bende apátot is fölkereste, egy kisegítő kérdést intéztetvén hozzá a király által a szombati udvari ebéden, mikor a cercle volt.
Közvetlen azelőtt egy főispántól a szőlőszüretet tudakolta a király.
– Nem igen dicsérhetem a termést, mert az én megyém nagyon is északnak fekszik.
Megfordult a király, s Bende apáttól kérdi:
– És az ön megyéje hol fekszik?
Mire Bende apát mély bókkal viszonzá szerényen:
– Ahol parancsolja, fölség.
Ennélfogva tehát Bende apát is majdnem püspökké lett. Rajta és a pletykán legalább nem múlt.
Sok széket megbolygatott, sok embert felizgatott a pletyka, amióta így grasszál.
De még őbenne is gyalázatos malícia van.
A derék Bánhidy Bélát és Éles Henriket a mézes ujjával meg sem érintette.
…Pedig nekik talán szomorú magányukban a pletyka gráciája is jól esnék.
