A MAI TÁRGYALÁS • Nyíregyháza, júl. 28. [júl. 29.]
A MAI TÁRGYALÁS • Nyíregyháza, júl. 28. [júl. 29.]
A beszédek sokkal unalmasabbak, mint a párbeszédek voltak. Az ügyvédek bölcsessége nem olyan idegfeszítő, mint a közönséges tanúk össze-vissza való beszélése volt. A bölcsességből elég egy uncia is kedvderítőnek, a többi aztán morpheum: álmosító szer.
Mert a publikumnak jó érzéke van: tudja, hogy amit a tanúk beszélnek, az történik; amit pedig az ügyvédek beszélnek, az csak idomítása annak, ami már történt.
Ma már a beszédek alatt volt ásítás is, pedig Friedmann szépen beszélt, de hosszan. Mintegy rezüméjét adta a pörnek, végigment rajta, s találó remarque-okkal kísérte. Különösen az ügy első részénél, a Móric vallomásánál időzött hosszan, kimutatva annal ellentmondásait, s a sárga kendőnek tulajdonítva a nemezis szerepét, mely ezen ügyet megvilágította. Sok finom megfigyelésről tanúskodó részletet hoz fel, elmondva, hogy miképp követhették volna el a bűnt a sakterek, akik egymást nem is ismerték, s akik nem cinkostársak, hanem inkább vetélytársak voltak, egy ugyanazon állást óhajtván ott elnyerni. Néhol átcsap a pszichológia terére, s ott is otthonosan mozog, sőt a szatíra ostorát is megsuhogtatja, de mérsékelt, diszkrét alakban. Beszéde kibékítő hatásra törekedett, s azt el is érte. Ez volt valószínűleg a legtárgyilagosabb beszéd a védelemben.
Utána, de már a déli szünet után dr. Székely Miksa vette át a szót. A fiatal ügyvéd semmiben sem maradt mögötte az illusztris prókátoroknak. Mindenütt kellő magaslaton maradt. Székely részben a bűnügy pszichológiáját ölelte fel.
Általában elég ügyesnek találjuk a szerepfelosztást. A védelemben Szeyffert tegnap a külföldnek szólt, Funták a szívekhez és az asszonyokhoz beszélt az érzelmekre apellálván. Friedmann a bírákhoz intézte észrevételeit. Székely az antiszemita publikumnak szónokolt. Heumann a zsidó publikumnak.
Székely azt rajzolta, miképp képződhetett az ügy, illusztrálja, mily nagy mértékben működött Eszláron a képzelődő tehetség az emberekben: víziókat láttak és lidércnyomásokat éreztek; aztán rátér a vizsgálóbíróra, ki nem az elveszett leány nyomait kereste, hanem csak a rituális gyilkosságot. Élesen kikel a talmi szakértők ellen.
Beszédét igen szépen azzal végezte, hogy mind e gyűlöletnek, mely hozzájárult e mese megszövéséhez, a polgári házasság vethetne véget. A beszéd egy óráig tartott.
Egészen frissítő hatást gyakorolt a közönségre Heumann Ignác beszéde, amennyiben szenvedélyes volt. Heumannból sok helyütt kitört a hitsorsos sérelme és dühe. Tőle várta volna a védelem a csempészeti vád részletezését, de ehelyett kikelt a vizsgálat ellen, kikelt a megye ellen. Indulatos természete mindinkább elragadta. A megyére mondja, hogy »élén a közigazgatás fejével, valamennyien azon igyekeztek, hogy hamis tanúkat szerezzenek, hazugságokat koholjanak és gazságot hajhásszanak«.
A közönség is lassan-lassan ingerültté lesz Heumann beszédje alatt, s itt-ott pisszegéssel, zúgással adja megbotránkozásának jelét.
Az elnök több ízben rendreutasította a szónokot, de nem használt. Heumannt mint a »Háromcsőrű kacsa« polgármesterét, már meg nem állíthatta a figyelmeztető szó: mindvégig heves maradt.
Beszéde, ha nincs ez a nagyon is szenvedélyes eleje, kiváló szolgálatot tehetett volna a védelemnek, mert az anyag, amit elhasznált arra, hogy öklelő nyársakat faragjon belőle, igen jó gerenda is lehetett volna a védelem támogatására.
