VERES-BENICZKY HERMIN
VERES-BENICZKY HERMIN
Hölgyeim! Hogy én mondjam el önöknek, ki Beniczky Hermin? Hiszen tulajdonképpen önök tudnák azt elmondani nekem sokkal szebben.
Ott az ő működési köre önök között, önök előtt áll, azaz dehogy áll, mert ő örökké mozog, tesz, buzdít, fáradozik, áldoz, s éppen az önök szeme előtt.
Hanem azért mi is látjuk azt. S ha önök nem lennének sokkal szegényebbek nélküle, szívesen bevennők őt férfi számba is, mint ahogy egykor a művelt Bethlen Katalint akarták az erdélyi rendek.
Kevés nőt mutathat fel a világhistória, akik ne restellték volna megmondani hány évesek.
Veres Pálné ezen kevesek közé tartozik. Mert nála minden év egy-egy tündöklő tulajdonság. Mert minden éve érdemek, jótettek s nemes tevékenység kerete.
Őt csak ékesíti, neki az idő csak használ, mert az időt ő is használja.
Pedig amilyen fontos, éppen olyan göröngyös pálya volt az övé, amit dicsőséggel futott meg. Mert az úgynevezett »női nagyságok« még a gúnynak is ki vannak téve gyakran azok előtt, akik a nőt olyan kevésre becsülik, hogy a pipereasztalon és a gyermekszobán túl elébe állnak: »Eddig és ne tovább«. Még nők is vannak ilyen kicsinylő véleménnyel saját nemükről. Sőt ezek leginkább, leggyakrabban.
…Mi férfiak a mi nemünk nagyjai előtt levesszük a kalapot, de önök, hölgyeim, sohasem szokták levenni a kalapjaikat…
Azért hát sokkal több erő kell önöknél lenni naggyá, mert nagy segítség az a kalapemelés, roppant segítség, s ezt nélkülözve, nem ismerni akadályt, folyvást törni lankadatlanul előre egy cél felé higgadtan, megválasztott eszközökkel, nem kis feladat.
Veres Pálné már korán belátta, hogy a nőnevelés legfontosabb oldala a nemzeti nevelésnek. Az államok sarkköve egyszólván.
Nézd meg egy családban a nőt, s megtudod belőle, milyen az egész család. Tanulmányozd egy országnak a nőit, s megösmerted az egész nemzetet.
De iszen okos ember volt az a II. József császár, aki nem akart kacskaringós paragrafusokból álló törvényekkel s erőszakos rendszabályokkal germanizálni, hanem egyet gondolt, és azt tervelte ki, hogy ne okoskodjunk ezekkel a vasfejű magyarokkal, hanem csináljunk egypár német nevelőintézetet, s azokba adogassuk be a leányaikat. Észre sem veszik, csak mikor bottal üthetik nyomait a nemzetiségüknek!
Veszedelmes plánum volt ez akkor, beh jó, hogy nem sikerült.
S jó plánum volt az érem másik oldalán, ami a Veres Pálné nemes lelkében támadt 1868-ben, szélesebb alapra fektetni a nőnevelést, s igazi magyar irányban, s beh jó, hogy sikerült, és oly fényesen sikerült, hogy ma, a nőképző egylet tizenöt évi fennállása után máris oly arányokat öltött a nőnevelés, hogy büszkék lehetünk.
Hanem ha azt nézzük, mennyi édes keveset tett erre nézve az állam, kénytelen vagyunk csodálkozni, hogy mennyi sokat kellett tennie hát Veres Pálnénak, aki az első ötletből tervet, s a tervből lassan-lassan valóságot teremtett buzgalommal, amelyre egy férfi nem képes és a nők közül is csak a magyar nő.
Sok, nagyon sok kellett ehhez az eredményhez. Más ezt körösztül sem vihette volna, csak Veres Pálné: szerencsésen kellett összejönniök ama tulajdonságoknak, melyek ezt lehetővé tették. Ha csak egy hiányzik is benne belőlük, nem kísérte volna szerencse a fáradságos hosszú munkát.
Előkelő hölgynek kellett lennie a kezdeményezőnek, hogy az arisztokrácia is zászlója alá álljon, és nem szabad volt lenni arisztokratának, hogy a dzsentri hölgyei is támogassák. Nagy műveltséggel kellett bírnia, hogy hathasson, fényes tulajdonságokkal, hogy vezethessen s nagy erényekkel, hogy fölfelé és lefelé imponálhasson.
Beniczky Herminben mind együtt volt ez. Sőt még több ennél.
Annyi fegyvere volt, hogy a célért megküzdhessen, szinte egy egész arzenál. S minden fegyver jól állott neki.
Ha elunta szóval, sokszor előkapta biz ő a tollat is, de nem azt a tollat, amit önök, hölgyeim a kalapjukon viselnek, hanem azt, amelyiktől a mi kezünk nehezedik, s magvas, a pedagógia irodalom nívóján álló röpiratokkal csinált propagandát az eszméinek.
Neki nem volt hát lehetetlen semmi…
De minek is beszélem és ezeket, mikor – mondom – önök, akiknek elfecsegem, sokkal jobban tudják nálamnál…
