SPANGA ÉS PITÉLY
SPANGA ÉS PITÉLY
(Karcolat a végtárgyalásról)
Hazudni könnyű, ha az ember akkor hazudik, mikor nem lát maga előtt senkit, aki tudja, hogy hazudik. Hanem mikor olyan valaki van a közelben, akkor nehéz.
Egy török közmondás van, amelyik azt tartja, hogy a hazug ember gyáva ember, s éppen olyan, mint a sötétben járó tolvaj. Megismerni annak a gonosz szándékát még a lépéséről is.
Hát még mikor arra kényszerítik az embert, hogy mondja csak el még egyszer a hazugságot egyenesen annak a szemébe, aki tudja felőle, hogy milyen nyomorultan hazudik.
Hiszen elmondani csak elmondja, ha kénytelen vele, hanem hogyan mondja el?
Ebben a »hogyan«-ban van elvetve az igazság magva. Ezt kutatja ki a bíró gyakorlott szeme, s addig öntözi a kérdések esőjével, míg a kicsinyke mag hirtelen fölpattan, s nyomban kicsírázik belőle a rejtegetett valóság.
Olyan furcsa is az, mikor a legnagyobb gonosztevő, a legmakacsabb karakter is megrendül az ilyen szembemondástól.
Nagyobb bűn-e a hazugság minden másnál, vagy hogy ez a leggyalázatosabb valamennyi között?
*
Ma délelőtt két nagy gonosztevő állott egymással szemközt a bírák előtt csaknem három óra hosszat. Spanga Pál meg Pitélyi Mihály.
Úgy hátulról nézve is ki lehetett találni, melyik a nagyobb. A nyakukról. Különös dolog, hanem a nyak alkatában is van valami jellemző az emberre nézve. Spangának a nyaka például szabályos, s teljes összhangzásban van az értelmes fővel, amelyet hordoz. Mintha csak olyan családból származnék, mely több generáción át tartozik az ún. művelt osztályhoz. Mintha csak jobb sorsra született volna.
Pitélyi nyaka durva és vastag, két oldalt kiálló szabálytalan izomfejlődéssel, mely az első pillanatra is rossz benyomást gyakorol a nézőre. A húsos nyak hátulról magasra föltolakodik, akárha a koponyából is magának követelne egy darabot. Mikor megfordul, meglepi az embert. A durva, idomtalan nyaknak egyáltalán nem felel meg a szögletes, éles arcmetszet, mely a ravaszság minden ismertető jelét magán hordozza.
Ott állanak egymás mellett vagy két lépésnyire egymástól. Spanga minden kérdésre nyíltan és habozás nélkül felel, kissé halk hangon, mintha szégyellné magát, de azért mindig értelmesen. Látszik rajta, hogy könnyebb neki így.
Pitélyi csak bizonyos dolgokra tud vagy mer válaszolni, s mihelyst a gyilkossági szándék felé avagy a megfojtás cselekedete felé közelednek kérdések, hirtelen összezavarja a dolgokat, akár a tintahal a vizet.
*
Elnök (fölmutat egy zsineget): Ugye ez volt a kegyelmes úr lábára kötve?
Pitély (megnézi): Ilyenforma cukorzsineg volt; úgy nézem ez volt.
Elnök (fölmutat egy másik zsineget): Ezzel meg a kezét kötötték meg?
Pitélyi (megnézi): Ez volt az.
Elnök (harmadik zsineget mutatja): Ez a zsineg meg a nyakán volt?
Pitélyi; (nézegeti és gondolkozik) Igen… ez is… cukorspárga. (Mozgás.)
*
Spanga nyugalommal és minden fölindulás nélkül mondja szemébe bűntársának, hogy Pitély volt az, aki a »kegyelmes urat« a földre rántotta, azután lábait összekötözte, mellére ült vagy térdelt, rávetette a kezére a hurkot, s a kezeit azután egymáshoz kötötte. Pitély tagad.
Spanga: Ne csavargasd. Menjünk körösztül rajta, ha már úgy kell.
Pitély: Kérem, tekintetes törvényszék, ez »alattomos rágalom«.
A közönség egyet mozdul: hiszen ez az ember újságot is szokott olvasni!
*
Ameddig Pitély igazat mond, addig magyarul is jól beszél; mikor a zsineghez közelednek, egyszerre csak elveszti helyes nyelvérzékét, s nyakatekert gondolatait nyakatekert mondatokkal iparkodik kifejezni. Tudja, hogy bolondot mond, de nem képes urává lenni a nyelvének.
Elnök: Tehát mikor Spanga bement a szobába, akkor közte és Mailáth között egy kis viaskodás történt. Honnan látta maga ezt?
Pitély: Kérem a tekintetes törvényszéket, tessék »igénybe venni« szavaimat!
Vagy mikor a terv megállapításáról kérdezik.
Elnök: Tehát már akkor megállapították, hogyha ellenáll, hát megölik.
Pitély: Kérem alássan, határozva el nem volt.
A megkötözés részletei felől Gráner védőügyvéd gyors és kategorikus kérdéseket intézett Pitélyhez. A vádlott észjárása nem bírta követni a kérdéseket is, meg a hazugságokat is egyszerre:
Gráner: Tehát a lábát megkötözte?
Pitély: Igen.
Gráner: Akkor a törülközőt adta oda Spangának, hogy tömje be a száját?
Pitély: Igen.
Gráner: Akkor a kezére került a sor?
Pitély: Kérem, akkor még erről nem volt szó.
Gráner: Nohát mondja el pontról pontra, amit cselekedett.
Pitély: (óvatosan) …Melyik pontot tetszik kérdezni? (Mozgás a teremben.)
*
Spanga a szembesítésnél tisztességesen, úgyszólván úri módon viselkedett. Látszott rajta, hogy számolt már a kötéllel is. Mint aki tudja, hogy mi áll a bűnpör végén. Pitély meg, mint aki még csak hiszi.
A közönség szemmel látható rokonszenvvel kísérte Spanga őszinteségét, sőt ez a rokonszenv, kibékülés – vagy minek nevezzem – még a bírákra is elragadt. Jobban megbecsülték, mint a másikat.
Csak egyszer hagyta el Spangát a hidegvér. Mikor Pitély egy szuszra nagyon sokat talált hazudni a szemébe. Megvetéssel fordult felé a kis szőke ember:
– Hazudsz, mint a kutya.
S bizonyosan azt gondolta magában, hogy ő sokkal derekabb ember, mint amaz.
*
Csak valamit még Berecz Jánosról.
Ő csak tagadni tud. Nála nincsenek átmenetek. Cselhez nem folyamodik, mesét nem gondol ki, fejét nem töri hazugságokon, csak tagad, mint a kőfal.
A vizsgálóbíró előtt tett vallomását pontról pontra felolvassák. Eltagadja. Pedig abban érdekes részletek vannak. A vizsgálóbíró előtt úgy tüntette fel magát, mint akit engesztelhetetlen végzet üldözött bele a veszedelembe. A görög tragédiák szörnyű végzete.
Az országbírót tudvalevőleg március végén gyilkolták meg. Berecz már márc. elején el akarta hagyni szolgálatát. De szegény édesanyja lebeszélte róla.
– Ne hagyd ott a kegyelmes urat, fiam – így szólott –, ha szigorú is hozzád; lásd legalább tisztességes kenyered van. Maradj meg nála, talán még föllebb is segít!
Berecz megmaradt, s – így vallja – édesanyja jósága tudtán kívül veszedelembe vitte.
Azután még egyszer jelent meg feje fölött a végzet. Már ágyába voltak rejtve a bűn elkövetésére szükséges kötelek, mikor gazdájával egy este hirtelen el kellett utaznia. Kimentek a vasútra, s a kötelek otthon maradtak. Útközben elgondolta, hogy míg odalesznek, a házbeliek bizonyosan megtalálják ágyában a köteleket, s akkor vége van az egész tervnek. Akkor már nem lehetett volna többé elkövetni semmit gazdája ellen.
És íme. Az országbíró vele együtt lekésett a vonatról. Visszamentek, s a végzetes kötelek ismét tovább vitték őt a bűn felé.
A vizsgálóbíró azt is megkérdezte tőle, azért kötötték-e meg az országbírót, hogy megöljék? Berecz így válaszolt:
– Nem. Csak azért, hogy az a nagy úr, aki nagy uraságát annyi emberrel éreztette, maga is érezze egyszer, hogy ő is csak ember.
Hanem azért Berecz most azt mondja, hogy ezt mind csak a vizsgálóbíró találta ki, úgy magától!
