A HŐSÖK SORSA
A HŐSÖK SORSA
A párbajhoz három közeg kell… míg egészen vége lesz.
A szekundánsok, a doktor és a bírák.
Természetesen egyik közeg se veszi komolyan a dolgot. A szekundánsok tudják, hogy vér nem lesz, a doktor tudja, hogy seb nem lesz, a bírák pedig tudják, hogy semmi se lesz.
De azért olyan komolyan megy minden, mintha valóságban történnék valami.
Pedig csak a negyedik közeg nem csinál belőle játékot. Az a közeg, amelyet meg sem említettem. Mert a negyedik közeg volt a két fiákeros, aki a feleket kiviszi a csatmezőre.
A fiákerosok egészen komolyan szedik be a vitelbért.
S eszerint van hát mégis valami szolidaritás a párbajoknál.
*
Hanem ne ítéljük el, uraim, az összes párbajokat, hiszen vannak köztük mindjárt eleitől kedélyes párbajok, melyeket mindenki megmosolyog, vagy pláne vidám hahotára fakad a hallatukra.
Ilyen a Wahrmann-párbaj Istóczyval, melyet szcenírozni sem kell, azon módon beillik egy vígoperett szövegnek.
Ez operettben egyéb nehézség nem volna, mint hogy a színtér sokat változik, s igen sok képzelt személy (láthatatlan üldöző rendőrség) játszik szerepet, amit bajos lenne előállítani még Molnár Györgynek is. Pedig nem volna bolondság az Istóczy--Wahrmann párbajt görögtűz mellett látni.
A hősök, kiknek babérai már régen elfonnyadtak azóta, ma álltak a törvényszék előtt.
Az ügyész azt kérdi Wahrmanntól:
– Megkísérlették-e a felek a kibékülést.
Wahrmann zordon képpel feleli:
– Igen, de lehetetlen volt.
– Hány éves Ön? – kérdi tőle még előbb a bíró.
– Ötvenegy.
– Hogyan? – súgja neki Füzesséry. – Hiszen tavaly még csak negyvenkilenc voltál?
– Hiszen azért trafál. Mert két esztendőt öregedtem azalatt a két nap alatt.
*
Füzesséry becsatolni kéri az iratokhoz a Pesti Hírlapban megjelent legmagasabb kéziratot, melyben a Komjáthy pisztolyainak készítője életmentésért lett jutalmazva. Ezekkel a pisztolyokkal víttak. Ez nagy enyhítő körülmény. A bíró mosolyog, azután félre inti Füzesséry védőt:
– Hát mennyi büntetést akarna a vádlottak számára?
Vallja meg négyszemközt.
– Hát igazán szóljak?
– Hogyne. Hiszen csak privatim van…
– No, hát tudja én azt szeretném, ha élethossziglan csuknák el mind a kettőt…
– Ah!…
– Éspedig egy cellába.
*
Végre kihirdetik az ítéletet.
– Nyolc napi elzárás!
– Csak! (Mozgás a közönség közt.)
– Tekintetbe véve az enyhítő körülményeket.
– És soknak tartom a nyolc napot – mondja Wahrmann.
– Természetesen – bíztatja Füzesséry –, mert be kellett volna számítani a kiállott szenvedéseket is a párbaj előtt.
Fellebbeztek. Minélfogva el lehetünk készülve, hogy a nagy vértragédiának még lesz egy nehány nyoma az újdonságok közt, egész addig a stádiumig, míg őfensége két ily hős levente sanyargattatását megelégelvén, a bajvívó fegyvereik által okozott vétekért – mások elrettentő példájára – megkegyelmez.
